A szakmai ismereteihez kétség sem fér. 29 évesen ő Hódmezővásárhely legfiatalabb fodrászmestere.
Ami egyből szemet szúr, hogy mindig mosolyog. A hódmezővásárhelyi Elegance Fodrász Szalon munkatársa, akinek közvetlenségét és kedvességét szeretik a vendégek.
Interjú:
Vásárhelyi Hírek: Kislány korodban volt hosszú hajú Barbie babád?
Belovainé Olasz Edit: Igen, hát hogyne nem is egy, és ha arra gondolsz fésülgettem-e őket, hát bizony, állandóan a hajukkal foglalkoztam.
VH: Hány éves voltál akkor?
B.O.E.: Lehettem 4-5! És már körülbelül akkor az volt a vágyam hogy fodrász lehessek. Ez aztán végigkísért az óvodától az iskoláig, aminek a vége a kiskunfélegyházi szakiskola elvégzése volt.
VH:Megszállott szakmaszeretet, munkamánia?
B.O.E.: Több annál! Elhívatottság.
VH: Sok lány vágyálma, hogy fodrász legyen.
B.O.E.: A szakma szeretete mellett is csak annak ajánlom akiben van kitartás, aki képesnek érzi magát arra, hogy 12-13 órákat végigtalpaljon.
VH: És közben még a vendégeket is meg kell hallgatni.
B.O.E.: Igen, mert ez a szakma egy kicsit társasági élet is, a hölgyvendégek megosztják a gondjaikat, mesélnek. Aki beül a fodrászszékbe, egy-két kivétellel csevegni, beszélgetni akar.
VH: Mennyi emberismeret kell mind ehhez?
B.O.E.: Nagyon sok, de most már mondhatom megvan.
VH: Nem fárasztó?
B.O.E.: Nem, mert kiszűröm, ami érdekel és arra reagálok. Egyébként is szeretek értelmes dolgokról beszélgetni.
VH: Férjed mennyire tolerálja, hogy napszaktól függetlenül kell dolgozni?
B.O.E.: Megszokta, ő is sokat dolgozik.
VH: Versenyekkel hogy állsz?
B.O.E.: Nem vagyok egy versenyző típus. Nem is nagyon járok versenyekre. Az első időkben nagyon izgultam, most is izgulok de csak addig a pillanatig, amíg hozzá nem érek a hajhoz. Akkor megszáll valami nagy-nagy nyugalom és csak az alkotásra koncentrálok.
VH: Mi a mostani divat?
B.O.E.: Dús hullámok, göndör fürtök, kifinomult kontyok. Egyébként ez a specialitásom is.
VH: A kontyok? Ez már divat volt a 60-as években is.
B.O.E.: Most megint divat! A hajdivat is időben körbejár, mint a ruhadivat.
VH: Nagy gyakorlatod lehet, ha a város legfiatalabb fodrászmestere vagy. Hogyan tovább?
B.O.E.: Először is boldog nyugalmas életre vágyom! A titkos vágyam pedig egy saját szalon. Az sem kizárt, hogy nem Vásárhelyen.
VH: Férjed mit szól hozzá?
B.O.E.: Támogatja az álmaimat.
VH: A lányok mostanában kevesebbet járnak fodrászhoz, sokan a hajukat maguknak, vagy egymásnak csinálják meg.
B.O.E.: Az talán elfogadható, hogy buliba indulás előtt megcsinálják, de a festést semmiképpen nem ajánlom. Azt szakemberre kell bízni.
VH: Ismerőseid gondolom élnek a lehetőséggel, hogy fodrász van a közelben!
B.O.E.: Jaj, ne is mondd, ha elmegyünk társasággal valahová, mindig én vagyok a legutolsó, mert nekem kell megcsinálni mindenkinek a haját. Na, egyedül a saját esküvőm volt a kivétel.
VH: Mikor volt az esküvőd?
B.O.E.: Éppen egy éve.
VH: Férjed Dániel, mivel foglalkozik?
B.O.E.: Építésvezető egy cégnél.
VH: Nem éppen azonos érdeklődési kör…!
B.O.E.: De azonos hullámhossz! Az első pillanattól kezdve, hogy megkínáltam kávéval.
VH: Te hívtad meg kávéra???
B.O.E.: Igen, itt a fodrászszalon előtt a Kálvin téri körforgalom építkezésénél dolgozott, én valamiért kiléptem az üzletből, amikor megláttam és felajánlottam neki egy kávét. Amit el is fogadott. Aztán négy és fél hónappal később megkérte a kezemet.
VH: Ilyen jó volt a kávé?
B.O.E.: Lehet, de a kettőnk közti harmónia a legjobb. Vagy mondhatom úgy is, teljesen azonos hullámhosszon vagyunk.
