A szakmai ismereteihez kétség sem fér. 29 évesen ő Hódmezővásárhely legfiatalabb fodrászmestere.

Ami egyből szemet szúr, hogy mindig mosolyog. A hódmezővásárhelyi Elegance Fodrász Szalon munkatársa, akinek közvetlenségét és kedvességét szeretik a vendégek.

Interjú:

Vásárhelyi Hírek: Kislány korodban volt hosszú hajú Barbie babád?

Belovainé Olasz Edit: Igen, hát hogyne nem is egy, és ha arra gondolsz fésülgettem-e őket, hát bizony, állandóan a hajukkal foglalkoztam.

VH: Hány éves voltál akkor?

B.O.E.: Lehettem 4-5! És már körülbelül akkor az volt a vágyam hogy fodrász lehessek. Ez aztán végigkísért az óvodától az iskoláig, aminek a vége a kiskunfélegyházi szakiskola elvégzése volt.

VH:Megszállott szakmaszeretet, munkamánia?

B.O.E.: Több annál! Elhívatottság.

VH: Sok lány vágyálma, hogy fodrász legyen.

B.O.E.: A szakma szeretete mellett is csak annak ajánlom akiben van kitartás, aki képesnek érzi magát arra, hogy 12-13 órákat végigtalpaljon.

VH: És közben még a vendégeket is meg kell hallgatni.

B.O.E.: Igen, mert ez a szakma egy kicsit társasági élet is, a hölgyvendégek megosztják a gondjaikat, mesélnek. Aki beül a fodrászszékbe, egy-két kivétellel csevegni, beszélgetni akar.

VH: Mennyi emberismeret kell mind ehhez?

B.O.E.: Nagyon sok, de most már mondhatom megvan.

VH: Nem fárasztó?

B.O.E.: Nem, mert kiszűröm, ami érdekel és arra reagálok. Egyébként is szeretek értelmes dolgokról beszélgetni.

VH: Férjed mennyire tolerálja, hogy napszaktól függetlenül kell dolgozni?

B.O.E.: Megszokta, ő is sokat dolgozik.

VH: Versenyekkel hogy állsz?

B.O.E.: Nem vagyok egy versenyző típus. Nem is nagyon járok versenyekre. Az első időkben nagyon izgultam, most is izgulok de csak addig a pillanatig, amíg hozzá nem érek a hajhoz. Akkor megszáll valami nagy-nagy nyugalom és csak az alkotásra koncentrálok.

VH: Mi a mostani divat?

B.O.E.: Dús hullámok, göndör fürtök, kifinomult kontyok. Egyébként ez a specialitásom is.

VH: A kontyok? Ez már divat volt a 60-as években is.

B.O.E.: Most megint divat! A hajdivat is időben körbejár, mint a ruhadivat.

VH: Nagy gyakorlatod lehet, ha a város legfiatalabb fodrászmestere vagy. Hogyan tovább?

B.O.E.: Először is boldog nyugalmas életre vágyom! A titkos vágyam pedig egy saját szalon. Az sem kizárt, hogy nem Vásárhelyen.

VH: Férjed mit szól hozzá?

B.O.E.: Támogatja az álmaimat.

VH: A lányok mostanában kevesebbet járnak fodrászhoz, sokan a hajukat maguknak, vagy egymásnak csinálják meg.

B.O.E.: Az talán elfogadható, hogy buliba indulás előtt megcsinálják, de a festést semmiképpen nem ajánlom. Azt szakemberre kell bízni.

VH: Ismerőseid gondolom élnek a lehetőséggel, hogy fodrász van a közelben!

B.O.E.: Jaj, ne is mondd, ha elmegyünk társasággal valahová, mindig én vagyok a legutolsó, mert nekem kell megcsinálni mindenkinek a haját. Na, egyedül a saját esküvőm volt a kivétel.

VH: Mikor volt az esküvőd?

B.O.E.: Éppen egy éve.

VH: Férjed Dániel, mivel foglalkozik?

B.O.E.: Építésvezető egy cégnél.

VH: Nem éppen azonos érdeklődési kör…!

B.O.E.: De azonos hullámhossz! Az első pillanattól kezdve, hogy megkínáltam kávéval.

VH: Te hívtad meg kávéra???

B.O.E.: Igen, itt a fodrászszalon előtt a Kálvin téri körforgalom építkezésénél dolgozott, én valamiért kiléptem az üzletből, amikor megláttam és felajánlottam neki egy kávét. Amit el is fogadott. Aztán négy és fél hónappal később megkérte a kezemet.

VH: Ilyen jó volt a kávé?

B.O.E.: Lehet, de a kettőnk közti harmónia a legjobb. Vagy mondhatom úgy is, teljesen azonos hullámhosszon vagyunk.