A Békéscsabai Járásbíróság május 21-én ítéletet hirdetett, jelentős kárt okozó, üzletszerűen, folytatólagosan elkövetett csalás bűntette és más bűncselekmények miatt A. Szilvia. (jósnő) vádlott ellen indult büntetőügyben.
Képünkön az egyik károsult (Fotó: VH archív)
A bíróság A. Szilvia vádlottat bűnösnek mondta ki jelentős kárt okozó, üzletszerűen, folytatólagosan elkövetett csalás bűntettében, 5 rendbeli csalás bűntettében és ezért a vádlottat halmazati büntetésül 5 évi börtönbüntetésre és 5 évi közügyek gyakorlásától eltiltásra ítélte. A vádlott a börtönbüntetés legalább ¾ részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra.
A bíróság kötelezte a vádlottat, hogy fizessen meg a sértettek részére – polgári jogi igény címén – összesen 29.354.300 forintot, míg az állam részére – eljárás illeték címén – 985.000,- forintot és – bűnügyi költség címén – 220.008,- forintot.
A vádirati tényállás szerint a sértett egy hirdetési újságban olvasta a vádlott hirdetését, miszerint jóslást és rontáslevételt vállal. Vádlott azt mondta a sértettnek, hogy a családján rontás van, és ezt úgy lehet levenni, ha a pénzt három hétre elviszi a jósnő egy szent helyre. A sértett ezt követően 2.000.000,- forint készpénzt vett fel a bankból és a bank előterében átadta a vádlottnak. Néhány nap múlva a vádlott felhívta a sértettet és további 2.000.000,- forintot kért tőle, amit a vádlott még azon a napon átadott a részére. A vádlott néhány nap múlva ismét felvívta a sértettet azzal, miszerint nem elég a pénz, amit átadott, mivel látja, hogy van még, és a rontáslevétel csak úgy működik, ha az összes pénzt meg lehet tisztítani. Ezt követően a sértett részletekben további pénzösszegeket adott át a vádlottnak, mindösszesen 28.130.000,- forintot. Néhány hónap múlva a sértett kérte vissza a pénzét, a vádlott azonban nem volt elérhető, és kiderült, hogy a vádlott nem az eredeti nevét adta meg a sértettnek.
Az ítélet kihirdetését követően az ügyész 3 nap gondolkodási idő fenntartását kérte a fellebbezés előterjesztésére, míg a vádlott és védője felmentésért terjesztett elő fellebbezést, ezért az ítélet nem jogerős. Az ügy a fellebbezések folytán felterjesztésre kerül a Gyulai Törvényszékre másodfokú elbírálás végett.
Megkerestük az egyik hódmezővásárhelyi sértettet, aki saját esetét mondta el:
Az öt sértett közül ő az egyetlen, aki nem kereste a „jósnőt”, hanem hozzá jött el A.Sz. és egy szolgáltatás igénybevételének kompenzálásaként ajánlotta fel, hogy leveszi a rontást róla. A vásárhelyi nő, mint mondta, mentálisan egy igen érzékeny időszakban: terhességének utolsó fázisában volt, így nem volt ellenére a dolog. A. Sz. rendkívül megnyerő volt. 30 ezer forintot kért, amit ő ugyan soknak tartott, de mivel ismerte a nőt, így végül beleegyezett. Másodszor azzal jött, van-e olyan személy akitől ékszer kapott és nem volt jó a kapcsolata, mert ő úgy érzi, ezáltal még mindig rontás van rajta. Volt otthon néhány régi családi ékszer, amit a vásárhelyi sértett elővett mert arra gondolt, úgy mint azt megelőzően leveszi a rontást. Nem volt semmi hókusz-pókusz, hanem kért egy pólót, meg pár fémpénzt és az egészet bebugyolálta és azt mondta, elviszi egy szent helyre és hat hónap múlva visszahozza. „Ma már tudom hogy hülye voltam. Aztán megszületett a gyermekem, a hat hónap is letelt, többször is találkoztunk a városban, olyankor mindig valami hihető ürüggyel hárította el az ékszerek visszaadását. Most pedig ott tartunk, hogy hiába mondja a szemébe az összes károsult, a bírósági tárgyaláson mindent letagadott.” fejezte be becsapásának történetét az egyik vásárhelyi sértett.
Kapcsolódó cikkünk – további részletek:
A rontás ellen egy Szent helyen eltüntetett tízmilliók
