Több nagy művének is Hódmezővásárhely volt a bölcsője. Itt fejezte be az Iszonyt, ennek a városnak az alakjairól írta az Égető Esztert, itt születtek legjobb történelmi drámái.

Németh László Nagybányán született 1901. április 18-án. Regény- és drámaíró, tizenöt nyelven tájékozódó esszéíró és műfordító, a magyar népi írói mozgalom eszmeteremtő és mintaadó személyisége. Először 1940-ben járt vendégként – Móricz Zsigmonddal együtt – Hódmezővásárhelyen. Különösen nagy hatást tett rá a „vásárhelyi példa”: a Tanyai Tanulók Otthonának megismerése. 1945-ben a helyi református egyházközség óraadó tanárnak hívta meg az akkor megélhetés nélkül álló országos hírű írót.

1945 és 1948 között a leány- és a fiúgimnázium a kísérletező pedagógust ébreszti fel benne, de több nagy művének is ez a város volt a bölcsője. Itt fogalmazta újra Mathiász-panzió című drámáját, itt fejezte be az Iszonyt, ennek a városnak az alakjairól írta az Égető Esztert, itt születtek legjobb történelmi drámái. Vásárhelyi évei alatt aktívan részt vett a város kulturális életében, a Tornyai Társaság munkájában, dolgozott a helyi irodalmi folyóiratokban: a Puszták Népének többek közt a Pusztuló magyarok című vígjátékát, a Délszigetnek Erzsébet-nap című drámáját adta.

1949-1954 között még mindig hónapokat töltött Hódmezővásárhelyen és késő öregkoráig honvágya volt a tanítás, a nyugalmat, menedéket adó város után. Kossuth-díjának összegét 1957-ben a Bethlen Gimnáziumnak adományozta könyvtárfejlesztésre.

1901. április 18-án született Nagybányán és Budapesten hunyt el 1975. március 3-án.