A vásárhelyi hímzés mellett egy szintén díszítő kézművesség is jó eséllyel indulhat majd a hungarikumok pályázatán. Novembertől már tanfolyam is indult.
Ősszel volt két éve, hogy két lelkes hagyományőrző, Benyhe Zsuzsa és Sándor Istvánné a hódmezővásárhelyi Németh László Városi Könyvtárban meghirdette a régi necc vagy más néven rececsipke kézimunkák gyűjtését. Azóta lassan érkeznek az önkéntes felajánlások a városi neccgyűjtemény számára.
A 20. század első felében több ezer vásárhelyi asszony és lány, háziipari bedolgozóként viszonteladó kiskereskedőknek, 1952-től pedig a Hódmezővásárhelyi Háziipari Szövetkezetnek adták tovább árusításra a terítőket, a tálcakendőket, a polccsíkokat, a vitrázsokat és a függönyöket. Sokan emlékeznek még olyan ötvenes-hatvanas évekbeli idősebb asszonyra, aki így, otthon a neccráma mellett ülve, vagy a vásárhelyi szőrmintás párnahajak hímzésével szerezte meg önálló nyugdíját.
A bedolgozás, sőt a szövetkezet is megszűnt a rendszerváltás táján, de most az önkéntes gyűjtők és a Németh László Városi Könyvtár várja a necc kézimunkákat önkéntes felajánlások formájában a felállítandó városi gyűjtemény számára.
A könyvtár az Európai Emlékek Bankja nevű uniós kulturális pályázat keretében a hagyományőrzés jegyében tavaly novemberében necckészítő tanfolyamot hirdettek.
Második hónapja tanítja a neccelést Sándor Istvánné necckészítő, aki - bár Vásárhelyen kevesen ismerik - a Halasi Csipkefesztiválok állandó résztvevője és a Kézműves Kamara kiállításán díjat kapott a munkáira.
November végén indult a könyvtárban a necckészítés alapjait oktató tanfolyam Sándor Istvánné vezetésével, ami akár utánpótlása is lehet a már-már elfeledett, Vásárhelyre egykor nagyon jellemző kézművességnek.
Kapcsolódó cikkeink:
Egy régi vásárhelyi mesterség reneszánsza
Ismerje meg a necckészítés titkait:
