A nyári diákmunka területén is munkaerőhiány tapasztalható, mivel egyre több állásra keresnek idénymunkást, a tanuló viszont egyre kevesebb.

Évek óta csökken a felsőoktatásban, tanulók száma, amelynek hatása immáron a munkaerőiacon is érezhető. Tíz évvel ezelőtt még 470 ezer hallgató járt az egyetemekre, főiskolákra,  jelenleg már csak 290 ezren, miközben a munkaadók egyre több helyen alkalmaznának diákot.

Nyári diákmunkát három formában lehet vállalni. A diákok legnagyobb része iskolaszövetkezeteken keresztül dolgozik, ekkor úgynevezett tagsági közreműködésről szóló megállapodást kell aláírniuk, míg az iskolák által szervezett gyakorlatokon tanulói, hallgatói munkaszerződést, a szülők munkahelyén pedig rendes munkaszerződést kell kötniük .

Az iskolaszövetkezeteken keresztül történő munkavégzés előnye, hogy a munkabérből nem vonják le a 18 százalékot kitevő járulékokat, a munkaszerződéssel végzett munkánál pedig az így eltöltött időt figyelembe veszik majd a nyugdíj meghatározásánál.

Nyári munkát 16 éves kortól lehet vállalni, a 18 év alatti diákoknak azonban szülői hozzájárulást is be kell mutatniuk.

A teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló részére a teljes munkaidő teljesítése esetén 2017. január 1-től a havi minimálbér bruttó 127 500 forint, órabér alkalmazása esetén bruttó 733 forint.

Több szövetkezet is foglalkozik a diákok kiközvetítésével. Korábban is az volt a feltétele, hogy a tanulóknak nappali tagozatosnak kell lennie, ami a mostani változással sem módosult. A korábbi szabályokat a Munkatörvénykönyve „AZ ISKOLASZÖVETKEZET ÉS TAGJA KÖZÖTTI MUNKAVISZONY KÜLÖNÖS SZABÁLYAI” fejezetben szabályozta ennek a munkaviszonynak a speciális szabályait. Ez a fejezet 2016. szeptember 1 napjával hatályát veszette. Ezeket a szabályokat beemelték a 2006. évi X. törvénybe, viszont sokkal részletesebben szabályozva ezt a speciális jogviszonyt. A jogszabály szerint ha a diák munkát akar végezni, akkor magával az iskolaszövetkezettel kell megállapodást kötnie és a munkát személyes közreműködés címén végezi, így arra nem a Munkatörvény az alkalmazandó, hanem a szövetkezeti (azon túl pedig a Ptk.).

Ezen tényeknek és szabályoknak nincs különösebben jelentősége a munkáltató szemszögéből, hiszen minden bejelentéssel és könyveléssel kapcsolatos teendőket az iskolaszövetkezet végez el, így a munkáltatónak még szerződéseket sem kell kötnie az egyes diákokkal sem. Ez egy nagyon egyszerű és olcsó foglalkoztatási forma a munkáltató oldaláról is, de a szövetkezet és a diák oldaláról is.

Egyrészt azért, mert a diák csupán 15% szja-t fizet, amit a szövetkezet eleve le is von a fizetéséből, és amit a diák a „rendes adóbevalláskor”, azaz május 20. napjáig vall be. Viszont a szövetkezet nem fizet járulékokat, mert ez nem biztosított jogviszony. A munkáltatónak pedig még ennél is egyszerűbb a dolga, hiszen se adminisztráció, se járulékok.

Ha a napi 6 órát meghaladja a munkavégzés, akkor 20 perc, ha a napi 9 órát haladja meg, akkor pedig további napi 25 perc munkaközi szünetet kell biztosítani a diáknak.

Két munkanap között pedig legalább 11 óra pihenőidőnek kell eltelnie.

Ami új a szabályozásban, hogy a diákmunkásoknak is jár a rendes szabadság, csak kicsit másképp alakulnak a szabályai. Korábban a szabadságot úgy állapították meg a diákmunkásoknak, hogy az Mt. szerinti alapszabi és életkor alapján számított pótszabadság mértékét kellett alapul venni, viszont erre az időre nem járt díjazás. A mostani szabályozás szerint 13 nap munka után jár egy nap szabadság és ha még nincs 18 éves, akkor jár az Mt szerinti 5 nap pótszabi évente, természetesen időarányosan, amit 260 naphoz mérten kell arányosítani.

A szabadságot az év végéig ki kell adni és nem lehet pénzben megváltani, csak ha a jogviszony megszűnik. (a szabadságra járó díjat pedig úgy kell kiszámolni, hogy pl. dolgozott 14 napot egyik hónapban, és napi hat órát, azaz 84 órát, és kapott érte 84ezret bruttóban. Ezután 1 nap szabi jár neki, és 6000 ft, mert 1000 forintos órabérben, napi hat órát foglalkoztatták.) Az újítás tehát a fizetett szabadság.

A diákok bérének is el kell érnie a minimálbért, ezért viszont módosítani kell az erre vonatkozó Kormányrendeletet, hogy ennek biztosítéka is legyen. Hátrány viszont az, hogy a szövetkezeti törvény nem tartalmazza azokat a rendelkezéseket, ami pl. a napi munkavégzési maximumot szabályozná, vagy a vasárnapi bérpótlékokat, valamint a munkabér védelmi szabályokat sem.