Pünkösd sokak számára mára nem jelent többet egy hosszú hétvégénél. Mások visszanyúlva a régi hagyományokhoz ünneplik még ezt a két fontos napot, a spirituális úton járók pedig egyenesen várják, hiszen rendkívüli energiák szabadulnak fel ilyenkor.
Kevesen tudják, de Pünkösd nevét a pentekotész, vagyis az ötvenedik szóból kapta, ugyanis a Húsvét utáni ötvenedik napon ünnepeljük ezt a jeles napot.
Az 50 napnak is van megfelelő magyarázata. A zsidók ugyanis Pészach utáni ötvenedik napon arattak, ekkor szedték le az első gyümölcsöket. A magyar pünkösdi szokások elsősorban a keresztény ünnephez kapcsolódnak, de a szokás egyes elemei (mint például a pünkösdi királynéválasztás, vagy a zöldágazás) régebbi, pogány időkre nyúlnak vissza. Sok más keresztény ünnephez hasonlóan itt is a már meglévő, pogány hiedelmekre épült rá a keresztény tartalom, s olvadt össze egy közös ünneppé. A keresztények Pünkösdkor azt ünneplik, hogy Jézus mennybemenetele után a Szentlélek leszállt az apostolokra.
Jól tudták a régiek, ilyenkor meg kell állni egy pillanatra. A nagy nyári munkák előtt ünnepelni kell. Köszönteni az új életet, imádkozni a bő termésért, gyermekáldásért. Erre szolgált a pünkösd, a húsvét utáni ötvenedik nap. A templomokban évről évre megemlékeztek erről a napról, a lángnyelveket a pünkösdi rózsa szirmaival helyettesítették, a Szentlélek jelképeként fehér galambot repítettek szabadon. A lányok és asszonyok bíborvörös ruhába öltöztek, befont copfjukat a hagyomány szerint a bal vállukra kanyarítva, a férfiak felöltötték ünneplőjüket, és kezdődhetett a mulatság.
Néhány faluban még ma is élnek a pünkösdi hagyományok, játékok, az Alföldön a Pünkösdölés, a Dunántúlon a Pünkösd királynéjárás. A pünkösd királyválasztás sajnos teljesen eltűnt, pedig a mai napig él a szólás: Rövid, mint a pünkösdi királyság. Kezdetben vitézi szokás volt, a katonák maguk közül választottak egy évre királyt. Ezt idézi Balassi Bálint verse:
"Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje
Mindent egészséggel látogató ege,
Hosszú úton járókat könnyebbítő szele"
Pünkösd napja lehetne az ébredés napja is. Felpezsdül a természet, ember és állat egyaránt keresi párját, hiszen az ünneplés ideje kezdődik. A szokások ma már kihalóban vannak, de az ember érzi, ahogy pillanatnyi csöndre, játékra, társaságra szükség van most is. Üzenetet hordoznak ezek az ünnepek, az ember és a természet szeretetét, csupa olyat, amiben megkapaszkodhatunk, és amik által továbbléphetünk. Pünkösd hétfőjén érzelmi érzékenységünk, intuíciónk és mentális érzékelésünk összekapcsolódik egymást segítve és kiteljesítve, s ugyanakkor a maga teljességében maradva, ezáltal mintegy kitágítva tudatos érzékelésünk határait. Kapcsoljunk ki, pihenjünk, és ha kell, adjunk magunknak időt, hogy átgondoljuk az előttünk álló hatalmas változásokat.
