Szentendrei művészek társaságában nyílt meg az új évad a Mártélyi Alkotóházban, június 7-én, ahol Tardy-Molnár Anna, az alkotóházat fenntartó MANK Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója elmondta, október közepéig várják a művészeket az alkotóházban.
Az évadnyitó alkalmából Szabó Noémi, a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum művészettörténésze tartott előadást Tornyai János Szentendrei Régi Művésztelepen töltött festői korszakáról. A mártélyi és a szentendrei helyszínt azonban nemcsak Tornyai köti össze, a MANK Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. szárnyai alatt az egyik hosszabb, a másik rövidebb tartózkodásra invitálja a művészeket.
„Az alföldi festészet kiemelkedő alkotójának, robosztus művészének, Tornyai János születésének 150. évfordulóját ünnepli idén Hódmezővásárhely. A „nagy sömmi” festőjének drámai, súlyos életműve azonban számos meglepetést rejt, például élete utolsó időszakának festői termését, amelyet a szentendrei Művésztelepen hozott létre 1933 és 1934 nyarán” – fogalmazott Szabó Noémi a „Napsütéses őszikék” – Tornyai János kései alkotóperiódusa a Szentendrei Régi Művésztelepen 1933–34 című előadásával kapcsolatban.
Mint elmondta, a Szentendrei Régi Művésztelep ekkoriban élte virágkorát, és az ott alkotó fiatal és tehetséges művészek laza alkotói és szoros baráti közösséget alkottak, akiknek közös művészeti alapélményül szolgált a különleges hangulatú Duna-parti városka. „Bár Tornyai személyisége, és festészeti felfogása idegenül hatott, sőt idegen is maradt e közegben, e szentendrei közösség mégis felszabadítóan érintette az idős mestert” – mondta el a művészettörténész.
Hozzátette: a nehéz élet fáradalmaiban meggyötört Tornyai János, aki egyébként a nagy szentendrei festőművész, Barcsay Jenő műteremtársa, jó barátja volt, kései alkotói időszakában szinte ontotta keze alól a frissebbnél frissebb festői megoldásokkal teli műveket. Maga Tornyai is tisztában volt egyébként az utolsó alkotói periódusának jelentőségével: „Konvencióktól-szabályoktól, rajztudástól és aprólékosságtól felszabadultan csak a legutóbbi időben tudtam igazán pingálni...”– írja 1934-ben Galyasi Miklósnak a művész.
Mártély különleges szerepet tölt be a teljes magyar képzőművészet történetében, a Tisza holtága melletti alkotóház az 1960-as évek óta működik. Sokan fordultak meg az alkotóházban több tíz éves fennállása alatt, Makovecz Imre például itt ismerte és szerette meg a tiszai-alföldi világot.
A 2015-ben felújított Mártélyi Alkotóház öt kétágyas, a tiszai holtágra néző erkélyes szobával, valamint tágas közösségi térrel, illetve jól felszerelt közös konyhával várja a dél-alföldi világ szerelmeseit május közepétől október közepéig. A Mártélyi Alkotóház a MANK működtetésében ma is teret ad az alkotásnak, a gondolkodásnak vagy éppen az elvégzett munka utáni megérdemelt pihenésnek.
