Endre Béla alkotásaiból nyílik gyűjteményes kiállítás március elsején 17 órakor, a festőművész halálának 90. évfordulója alkalmából a Tornyai János Múzeumban.
Endre Béla életműve fontos része a magyar művészettörténetnek, festészeti hagyatéka azonban méltatlanul kevéssé ismert. A múzeum ezen változtat a kiállítással.
A művésznek jelenleg mintegy 180 festménye ismert. A Tornyai János Múzeum gyűjteményében mintegy nyolcvan alkotás van. Ezek közül igyekeznek minél többet bemutatni, mert közülük több is van, amelyeket restaurálni kellett. Kölcsönöznek képeket a Magyar Nemzeti Galériából, a szegedi Móra Ferenc Múzeumból és más közgyűjteményekből is. Magángyűjtők és intézmények is adtak kölcsön képeket.
Dr. Nátyi Róbert művészettörténész, a kiállítás kurátora elmondta: noha Endre Béla meghatározó tagja volt a 20. század elején kialakuló vásárhelyi művészkörnek, alakja "árnyékban maradt" az alföldi festészet nagy mesterei mellett. Részben visszahúzódó személyisége miatt és azért is, mert életében viszonylag kevés kiállítása volt, önálló kiállítása például csak egy volt, 1970-ben.
A Rómában, Párizsban is tanult művész a közönség előtt elsősorban markáns, erős szimbolikus töltetű, az alföldi festők között legmodernebb tájképfestészetéről ismert. Ugyanakkor Tornyai Jánoshoz hasonlóan nem a külsőleges jegyeket megragadó csendéletei és enteriöréi is az első vonalba tartoznak - mondta Nátyi Róbert.
Arról is beszélt, hogy a tárlat látogatói Endre Béla alkotásai mellett megismerhetik majd életművének kapcsolódási pontjait a magyar modernizmussal és a korszak európai festészetével. A művész részt vett a hódmezővásárhelyi majolikagyár létrehozásában, tervezett kerámiákat, ezek és a hozzájuk készült vázlatok is szerepelnek a Tornyai Múzeum kiállításán.
A kiállítás május 13-ig látogatható.
Endre Béla
(Szeged, 1870. november 19. – Mártély, 1928. augusztus 12.)
A szegedi születésű, az 1910-es évek elején végleg Hódmezővásárhelyen letelepedő Endre Béla (1870-1928) festő- és iparművész, az alföldi festészet egyik méltatlanul mellőzött alakja, Munkássága, alkotói tevékenysége 1928-ban bekövetkezett haláláig Hódmezővásárhelyhez és Mártélyhoz kötődött. Művelt, értelmiségi család sarjaként előbb mérnöknek készült, de végül a művészpályára adta fejét. Ebben a döntésében meghatározó volt az 1895 és 1897 között Rómában töltött idő, amikor az Accademia di Raffaelo-n végezte művészeti tanulmányait. 1898 és 1900 között Párizsban, a Julian Akadémián képezte magát tovább. Oly sok pályatársához hasonlóan az ő munkássága is a Munkácsy-tradíció jegyében indult, de életművének korai időszakában (1903–1905) született életképi kompozíción túllépve a Vásárhely környéki tanyákban, a Tisza menti fűzesekben, paraszti és polgári szobabelsőkben találta meg egyéni piktúrájának motívumait és alakította ki e témákhoz illő festésmódját és színvilágát.
