Lehet-e érzelmek nélkül beszélni arról az óvodáról, amelyből 120 év óta hódmezővásárhelyi és környéki gyerekek százai, ha nem ezrei indultak el az életbe, igaz először csak az iskolapadba. Mert azt senki nem vonhatja kétségbe, hogy az óvodai környezeten, az óvónőkön nagyon sok múlik, hiszen jelentősen befolyásolják a kis emberpalánták világhoz való viszonyát.
Fotók: VH
Erről mind olvashatunk abban a 2012. márciusában megjelent 116 oldalas könyvecskében, amit a Nádor utcai óvoda fennállásának 120 éves évfordulójára állítottak össze, az óvoda története mellett, óvónők, dadusok, szülök és egykori óvodások visszaemlékezéseivel, a múlt felidézésével. A könyv megjelenésekor még senki sem gondolta, hogy két évvel később a könyvben lévő képek igazi emlékké válnak, mert a régi óvodaépület nincs többé.
A város múltjának egy fontos darabkája az óvoda, amelyről 2012-ben, a fennállásának 120 éves évfordulóján Molnárné Dobsa Magdolna óvodavezető Ipolyi-Stummer Arnold nagyváradi püspök mondását idézte: „Őrizzük emlékeinket, gyűjtsük össze töredékeinket, nehogy végleg elvesszenek, s ezáltal is üresebb legyen a múlt, szegényebb a jelen, kétesebb a jövő.”
A most elbontott épület és a benne nevelkedett sok-sok apróság emléke megmarad, bár augusztus elsején a Vörösmarty utca felőli részen a megye legkorszerűbb, új emeletes 740 négyzetméteres óvodaépületébe költőztek.
A régi és valljuk be láthatóan elavult épület körül most a markológép és a légkalapács hangja hallatszik, de a helyén hamarosan játékokkal teli udvar lesz, ismét gyerekzsivajjal. Az óvoda 122 éves évfordulójával pedig új időszámítás kezdődik.
Kapcsolódó cikkünk:
Ilyen fotók nem készülnek többé
