A most bemutatott 1949-es jegyzőkönyv 32 tételt sorol fel. Hogy a valóságban mekkora néprajzi gyűjtemény fűződik Wiener Tibor nevéhez, kiderül egy a Vásárhelyi Hírek által fellelt 1935-ben megjelent kiadványból.
Eddig ismeretlen dokumentum került elő a titokzatos hódmezővásárhelyi Wiener-gyűjteményről. A felbukkanó iratnak köszönhetően a kutatók immáron többet tudhatnak Wiener Tibor legendás kollekciójáról. Wiener néprajzi és képzőművészeti gyűjteménye a harmincas években országos hírű volt, a későbbiekben viszont a gyűjtemény több darabja egy rákospalotai pincében várta sorsa jobbra fordulását.
Nagy Imre művészettörténész, a Tornyai János Múzeum igazgatója úgy gondolja, a nemrég előkerült 1949-es keltezésű irat abban nyújt segítséget a kutatók számára, hogy legalább azt tudni lehet, egykoron mennyi műtárgy volt része a Wiener-gyűjteménynek, ezáltal talán a kollekció még kallódó darabjai is előkerülhetnek.
A most bemutatott 1949-es jegyzőkönyv 32 tételt sorol fel. Hogy a valóságban mekkora néprajzi gyűjtemény fűződik Wiener Tibor nevéhez, kiderül, egy a Vásárhelyi Hírek által fellelt 1935-ben megjelent kiadványból is.
1935. június 6- i Hódmezővásárhelyen megjelent Alföldi Hét című kiadványban található egy érdekes tudósítás, amelyből az akkori idők mozgalmas vásárhelyi kulturális életéről készült pillanatfelvétel mellett, egy érdekes adalékot is találunk Wiener Tibor gyűjteményével kapcsolatban. A lapban a TESZ, a Társadalmi Egyesületek Szövetsége június 6-tól 11-ig tartó egész heti rendezvényének programja olvasható.
Délelőtt fél tízkor került sor a képző-, népművészeti- és háziipari kiállítás megnyitására a Fekete Sas nagytermében, amelyet Szablya János m. kir. kormányfőtanácsos, az Iparművészeti Társulat elnöke nyitott meg. A kiállítás népművészeti részét Wiener Tibor görögkeleti lelkész, a háziipari gyűjteményt felesége, Bakoss Margit, a képző- és iparművészeti részt Vén Emil festőművész rendezte. A népművészeti kiállításon Wiener Tibor kétezer darabos népi kerámia-gyűjteményéből láthatóak voltak a Vásárhelyre legjellemzőbb butellák, boroskancsók, olajoskorsók, butykosok, kalamárisok, fésűtartók, kéménygombok, dohánytartók stb. Ő kérte fel a 73 éves Csarmaz Ferenc fazekast, hogy híres alakos butelláiból készítsen a kiállításra. A hét éve már nem dolgozó mesterember rövid unszolás után ráállt a dologra, és harminc darab újonnan készített - a régieket formázó - butellát állított ki. Az elkészült butellák huszárokat, jegyeseket, menyasszonyt, pásztort stb. ábrázoltak.
Mint az, az idézett kiadványból is kiderül Wiener néprajzi és képzőművészeti gyűjteménye a harmincas években országos hírű volt, sokan látogatták. Többek közt Radnóti Miklósnak és Erdei Ferencnek is bemutathatta a kollekciót. Radnóti egyetlen vásárhelyi látogatása idején, 1935 májusában a görögkeleti templom műkincseivel is megismerkedett. Alig egy hónappal később rendezték a Társadalmi Egyesületek Szövetsége nagyszabású egész hetes rendezvényét, amelyen tehát Wiener Tibor is tevőlegesen részt vett.
Wiener Tibor László dr. Nagykanizsán született 1887-ben. Apai ágon francia, anyai ágon régi magyar családból származott. Kánonjogi doktorátusát 1915-ben Bécsben szerezte, ott végezte teológiai tanulmányait is. Lelkészként Kunszentmiklóson, Soroksáron, Szegváron, Kiskunmajsán, Kecskeméten, Csongrádon és Rákospalotán is szolgált. 1925-ben érkezett Vásárhelyre, ő lett a helyi görögkeleti egyház papja.
A műgyűjtő családját a II. Világháború elől külföldre menekítette, ő pedig gyűjteményével Rákospalotára menekült. 1962-ben Amerikába utazott családja után, de az ottani életmód számára elfogadhatatlan lévén, 1964-ben visszatért, és a gödöllői szociális otthon lakójaként halt meg 1978-ban.
2010. május 27-től a titokzatos műgyűjtő kollekciójából nyílt kiállítás a hódmezővásárhelyi Alföldi Galériában. A nagyközönség akkor láthatta először együtt a néhai görögkeleti lelkész és műgyűjtő Wiener Tibor különleges gyűjteményét. A kiállítás július 18-ig volt nyitva, amelyen a különleges Wiener-gyűjteményből több mint ötven alkotást tekinthetett meg a nagyközönség.
A 2010. nyarán az Alföldi Galériában kiállított alkotások egy része a hetvenes években egy rákospalotai pincében került elhelyezésre, ami jelentősen rontott a műtárgyak állagán. Dömötör János, néhai vásárhelyi múzeumigazgató évekig tartó kutatómunkájának és a megfelelő hatóságoknál kifejtett erőfeszítéseinek eredményeként ezek a képzőművészeti alkotások végül 1989-ben kerültek a Tornyai János Múzeum gyűjteményébe.
Tornyai János Múzeum közleménye nyomán
