Tíz szentendrei művész alkotásából nyílt meg a Hódmezővásárhelyi Művésztelepen a Szentendre Hódmezővásárhelyen című kiállítás február 7-én.
Nem ez az első alkalom, hogy a szentendrei és a hódmezővásárhelyi művészet közel kerül egymáshoz, több olyan festményt is ismerünk ugyanis, amelynek egyik oldalán a szentendrei Barcsay, a másik oldalon a hódmezővásárhelyi kötődésű Tornyai műve látható.
A Hódmezővásárhely és Szentendre közötti művészeti kapcsolat következő állomásaként nevezte meg a mostani kiállítást Almási István, előbbi város polgármestere. Elmondta ugyanis, hogy kevesek előtt ismert a Hódmezővásárhely és Szentendre művészei közötti több évtizedes kapcsolat. „Hódmezővásárhelyen a művészeti élet Tornyai János festőművész kezdeményezésére bontakozott ki, miután az 1890-es évek végén visszatért Párizsból. Művészbarátai hosszabb-rövidebb időt töltöttek a városban, majd lerakták a művészcsoport alapját, sőt, kezdeményezésére 1904-ben megalapult a városi múzeum is. 1919-ben aztán Tornyai Budapestre költözött, és a pályakezdő Barcsay Jenő meghívására gyakran dolgozott Szentendrén, az 1920-as években Barcsay Szentendrei Régi Művésztelepen kiutalt műtermében alkottak mindketten. Tornyai életművének második, színesebb periódusában maradt ránk olyan festmény, amelyek a szentendrei Művésztelep parkját, vagy a műterem belsejét ábrázolták. A kollegiális együttműködésnek vannak azonban más izgalmas momentumai is, például azok a mindkét oldalukon megfestett vásznak, ahol az egyik oldalon egy Tornyai, a hátoldalon pedig egy Barcsay-festmény látható” – mesélte a polgármester.
A Tornyai János Múzeum 2015-ös Barcsay-kiállításán Szabó Noémi művészettörténész az ilyen művekből egész csokorra valót állított ki. „Baráti gesztus volt az, hogy a fiatal Barcsay a kevésbé sikerültnek érzett egyes festményeit átengedte az idős Tornyainak, amelyek így komoly művészettörténeti jelentőséggel bírnak. A két város közötti kapcsolat következő szereplője különös módon Hódmezővásárhely görögkeleti lelkésze, Wiener Tibor lett, akit 1925-ben helyeztek Hódmezővásárhelyre, ahol barát kapcsolatba került Endre Béla festőművésszel, és valószínűleg rajta keresztül ismerkedett meg Barcsay Jenővel” – folytatta Almási István. Wiener műgyűjtésbe kezdett és a 40-es években komoly kollekciót állított össze. Voltak ebben vásárhelyi művészek alkotásai is, mint Hanna Melánia vagy Pogány György művei, de érdekességét nem igazán ez adja. Ebből ugyanis kirajzolódott a Hódmezővásárhely és Szentendre közötti művészeti kapcsolat mélysége, avagy erőssége a két világháború közötti időszakban.
A második világháború után új időszámítás kezdődött a művészeti életben is, és ellenőrzött mederben zajlottak a képzőművészeti események. A Vásárhelyi Őszi Tárlat elindításával azonban olyan országos szempontból is jelentős kiállítási fórum jött létre 1954-ben, amelynek máig ható eredménye szemmel látható. „Azt azonban kevesen tudják, hogy az 1970-es, 80-as évek minden őszi tárlatos begyűjtése előtt városi delegáció látogatott Hódmezővásárhelyről a Szentendrei Régi Művésztelepre, és igyekeztek meggyőzni arról a művészeket, hogy érdemes Hódmezővásárhelyen kiállítani. Ebben az anyagban is van két olyan művész, Aknay János és Csáki Róbert, akik az Őszi Tárlat rendszeres kiállítói” – foglalta össze a polgármester.
Az elmúlt egy évben két fontos hódmezővásárhelyi épület újult meg – mondta el Dr. Hóvári János, a Magyar alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. főigazgatója. (Erről külön cikkünk a lap alján!)
„Felújítottuk a Hódmezővásárhelyi Alkotóházat, a Művésztelep pedig új formájában szolgálja a város és a nemzet érdekeit. A mostani kiállítás pedig a művésztelepek közötti kapcsolatok megerősítésére hívja fel a figyelmet. A művészeti élethez ugyanis hozzá tartozik a kollektivitás, a közös munka” – mondta a főigazgató. Hozzátette: a MANK az egész országért, az ország össze művészéért felel, és igyekszik erősíteni a különböző művészek és művészeti csoportok közötti kapcsolatokat.
Kapcsolódó cikkünk:
Megújult az Alkotóház és a Művésztelep Hódmezővásárhelyen
