Helybenhagyta a Szegedi Ítélőtábla Gyurisné dr. Komlóssy Éva vezette büntető tanácsa az emberölés bűntette és más bűncselekmény miatt Szűcs István ellen indított büntetőügyben a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 2011. április 5-én kihirdetett ítéletét.
Képünkön Szűcs István
Így Szűcs István vádlottat nyereségvágyból, aljas célból, különös kegyetlenséggel, több emberen, köztük védekezésre képtelen áldozattal szemben elkövetett emberölés és jármű önkényes elvételének bűntettéért a bíróság – halmazati büntetésül – életfogytig tartó fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. A vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. (Tényleges életfogytiglan)
Az ítélet jogerős, ellene fellebbezésnek nincs helye.
Az elkövetéskor 29 éves, nőtlen, gyerektelen, szakképzettség nélküli vádlott 2009. március elejétől havi kb. 80 ezer forintért, hivatalosan be nem jelentett mindenesként dolgozott a K. családnál Tompán, a magyar-szerb határ közelében lévő K.-tanyán. A K. család tagjait – az elkövetéskor 65 éves K. Józsefet, annak feleségét, a 62 éves K. Józsefnét, és lányukat, a 41 éves Kl.-né K. Ildikót a vádlott korábban csak látásból-hallomásból ismerte. Ez a család egykor virágtermesztéssel és eladással, majd vendéglátással foglalkozott, K.-ék jómódja a környékbeliek, így a vádlott előtt is ismert volt. A családfő izomsorvadás miatt lebénult, ezután a K. család felhagyott az utóbb vitt vendéglátással is, jómódjuk csökkent, 2009. júliusában eladták egy másik házukat 4 millió forintért, és a korábban kiterjedt jószágállományukat felszámolva az év október 10-én az utolsó három lovuktól is megváltak, 350 ezer forintért. A vádlott tudott az eladásokról, csak az árakat nem ismerte, és azt is feltételezte, hogy a család korábbi megtakarításaikból él, de nem ismerte pontosan K.-ék vagyoni helyzetét.
K. sértett az izomsorvadáson túl daganatos betegségben is szenvedett, elektromos tolószékkel közlekedett, míg felesége szívbeteg volt, beépített szívritmus szabályozóval és műbillentyűkkel élt. A vádlott jól ismerte a sértettek betegségeit.
A K.-tanya az 53-as főútról Kelebiára vezető földút mellett fekszik. Eredetileg panziónak épült, de már vendégeket nem fogadó 1000 négyzetméteres, füves területtel övezett ház alsó szintjén, külön-külön lakrészben lakott a már nyugdíjas K. sértett az őt ápoló feleségével, valamint a lányuk, Kl.-né sértett a férjével, és két gyermekükkel. A földút másik oldalán állt a gazdasági udvar különféle épületekkel, közöttük egy istállóval, amelyben jószágot már nem tartottak a bűncselekmény elkövetésekor.
A vádlott - a bevett rend szerint - hétfőtől péntekig reggel 8-tól délután 6 óráig, ősszel 5 óráig végezte a Kovács család által megszabott teendőeket. A vádlott és család között nem volt konfliktus, a vádlott fizetését minden héten rendszeresen megkapta, de 2009 nyarán más munkát kezdett keresni, amire szüksége is lett volna, ugyanis 2009. október végén K. sértett közölte vele: hamarosan elfogy a munka, és majd csak 2010 tavaszától tudja újra rendszeresen foglalkoztatni.
A vádlott 2009. november 4-én 9-9:30 óra tájban érkezett a K.-tanyára. Aznap Kl. Ferenc, mint rendszerint munkában volt, Kl.-né iskolába vitte a velük élő gyermekét, majd a gazdasági udvaron fát pakolt egy utánfutóra. A vádlott segített neki rakodásban, majd a bontásra ítélt lovas karám helyének elegyengetéséhez toló lapot szerelt egy traktorra, ami munka közben leakadt, és a vádlott nem tudta visszailleszteni. A vádlott ekkor segítségért indult, és K.-nét kérte meg erre. A közös munka soráén K.-né megjegyezte a vádlottra: „hogy lehet ennyire ügyetlen”, majd miután a toló lap visszaillesztése sikerült, K.-né visszaindult a házba, és közben az istálló ajtaja előtt ismét tett egy – a vádlott által nem értett -, de újabb sértésnek vélt megjegyzést, ami vádlottat felidegesítette.
A vádlott K.-né után ment és az istállóban egy feszítővassal előbb a testére ütött, majd nagy erejű ütést mért a sértett fejére. K.-né a földre zuhant, a vádlott rátérdelt („ahogy disznóvágáskor szoktam odahaza, amikor rálépek a disznó sonkájára, és a másik kezemmel tartott késsel a disznót leszúrom” – beszélt erről vallomásában), majd kétszer ismét a sértett fejére csapott. Meg sem nézve, hogy az asszony életben maradt-e (mert biztos volt a nem mozduló, hangot nem adó nő halálában), a vádlott azonnal elindult a lakóépület felé, hogy végezzen K. sértettel is. A vádlott az ottlétéről tudó családfőt azért akarta megölni, hogy ne maradjon tanú, másrészt úgy gondolta, ha már megölte K.-nét, érdemes lenne körülnézni a házban, és onnan elvinni valamilyen értéket. Ezért bement K.-ék lakrészébe, odalépett a heverőjén fekvő K. feje mögé, majd összesen hat ütést mért - minden erejét beleadva - a sértettre. A férfi nem mozdult, elnémult, így a vádlott biztos volt abban, hogy második áldozata is meghalt.
Ezután a vádlott azonnal értékek kutatásába kezdett az egész lakást átnézte, és egy lemezkazettából ékszereket, forintot és eurót vett magához. Összesen 1 millió 435 ezer forint értékű ékszert, 2 millió 860 ezer forintot és 17 ezer 230 eurót (akkori értékén 4 millió 775 ezer forint) szedett össze, ezeket az ékszertartáshoz használt szövetzacskóba tette, vagyis összesen 9 millió 70 ezer forint értékkel ment ki a lakóépületből az udvaron lévő lezáratlan Mercedes autóhoz. Majd a kocsit a lakóépülettől mintegy 350 méterre lévő erdőbe vitte, otthagyta, hogy mások azt hihessék, a ház gazdái nincsenek otthon, netán elutaztak. Ezután a vádlott visszament a lakóépülethez, miközben 13:53-órakor mobil hívást kapott egy ismerősétől, aki közölte vele, visszamehet a korábbi munkahelyére.
A vádlott már indult haza a lopott értékekkel, amikor meghallotta, hogy Kl.-né sértett hazatért. Ekkor úgy döntött, hogy a lebukás elkerülése és az elvett tárgyak megtartása érdekében Kl.-nét is megöli. A vádlott segítségkérés ürügyével becsalta az asszonyt az istállóba, ahol felkapta a feszítővasat, összesen öt ütéssel agyonverte Kl.-nét is, és a holttestet a sértett személykocsijának csomagtartójába tette, ahová ezt követően behelyezte K.-né holttestét is, miután annak kezeit egy dróttal összekötözte.
A gyilkosságok során mindvégig szövetkesztyűt viselő vádlott 14:30 óra tájban traktoron hagyta el a tanyát, és hazament. Később a feszítővasat és az egyik kesztyűt Kelebián, a szülei házához közel eső erdőben az avar alá elrejtette (ezek a nyomozás során előkerültek), és a szülei üstházában elégette az elkövetéskor viselt bakancsát és ruházatát. Az ékszereket a szülei fészerében ásta el a vádlott, míg a forintot és az eurót a szülei disznóóljában rejtette el. Mindezeket szintén megtalálták a nyomozók, így a kár megtérült.
A vádlott az elkövetés másnapján, 2009. november 5-én felkereste a meggyilkolt K.-ék másik lányát, G. Klárát, akivel sírva gyászolta az elhunytakat. Később visszavitte a traktort, átvette utolsó havi fizetését, majd áldozatai 2009. november 11-i temetésén részvétet nyilvánított.
A vádlottat előbb tanúként idézték be, de miután leellenőrizték mobiltelefonos beszélgetéseit, és kiderült, hogy a vádlott által is említett mobiltelefonos hívást nem otthon, hanem még a K.-tanyán kapta, a gyanú egyértelműen a vádlottra terelődött. Ezért az utolsó tanúkénti kihallgatásának másnapján, 2009. november 16-án őrizetbe vették. A vádlott már egy nappal később, az első gyanúsítottkénti kihallgatásán beismerte, hogy egyedül ő ölte meg a sértetteket.
Nyereségvágyból, aljas célból, különös kegyetlenséggel, több emberen, köztük védekezésre képtelen áldozattal elkövetett emberölés és jármű önkényes elvételének bűntettében mondta ki bűnösnek a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 2011. április 5-én Szűcs István (1980 – kelebiai lakos) vádlottat. Ezért őt a bíróság – halmazati büntetésül – életfogytig tartó fegyházbüntetésre és 10 év közügyektől eltiltásra ítélte. A vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható (tényleges életfogytiglan) – mondta ki a bíróság.
Az ítélet ellen a vádlott és védője elsődlegesen a büntetés enyhítése, a feltételes szabadságra bocsáthatóság kimondása, másodlagosan határozott tartamú szabadságvesztés büntetés kiszabása érdekében fellebbezett, így került az ügy a Szegedi Ítélőtáblára.
