Legyenek ismét tájhonos, a természeti körülményekkel harmonizáló termesztett növényeink! A hétvégén két napos konferencia lesz Szegeden, azoknak, akik ezért tenni is akarnak.
Különleges rendezvényre invitálja az érdeklődőket február 25-26-án a Szegedi Tudományegyetem a Kongresszusi Központba. A Tegyünk a sokféleségért! című, idén már hatodik alkalommal megrendezésre kerülő fórumsorozat olyan európai gazdálkodói csoportok és civil szervezetek éves szakmai találkozója, amelyek az agrobiodiverzitással, mezőgazdasági növények sokféleségével foglalkoznak. Az esemény központi témáját az agrobiodiverzitás megőrzéséhez, fenntartható használatához és fejlesztéséhez fűződő gazdálkodói jogok adják. A fórum a magyarországi és európai gazdálkodókat, kertészeket, vetőmag-forgalmazó kisvállalkozásokat, génbankok munkatársait, nemesítőket és kutatókat, tájfajtákból készült termékek előállítóit, civil szervezeteket, helyi közösségeket és lakossági csoportokat érdekelheti. Valamint mindazokat, akik konkrét kezdeményezéseket terveznek vagy működtetnek az agrobiodiverzitás területén.
De mit is jelent ez a néhány éve használatos kifejezés? Dr. Gyulai Ferenc egyetemi tanár, a Szent István Egyetem Környezet és Tájgazdálkodási Intézet Agrár-környezetgazdálkodási Tanszék egyetemi tanára, az MTA doktora, a téma egyik legismertebb szaktekintélye a Vásárhelyi Híreknek nyilatkozott. Mint elmondta, az agrobiodiverzitás a biodiverzitás része: a termesztett növények sokféleségét jelenti. Fogalomkörébe tartoznak a mezőgazdasági művelés alatt álló területek, az ott lévő kultúrflóra, az ott élő egyéb növényfajok, gyomok, gombák, algák, illetve a genetikai tartalékok, amelyeken a köztermesztésből kikerült fajtákat, tájfajtákat, ökotípusokat és a kultúrnövények vad rokonfajait értjük. Az évezredek során kialakult agrobiodiverzitás ma már az európai agrártáj egyik öröksége, és ennek fenntartása az európai agrárpolitika része kell, hogy legyen. Az elmúlt fél évszázad mezőgazdasága azonban a nagy potenciális termőképességgel rendelkező, jól gépesíthető, egyenletes minőséget biztosító, de genetikailag homogén fajtákat részesítette előnyben. Ezek elterjedése nem csupán az agrobiodiverzitás csökkenéséhez, hanem sok tájfajta eltűnéséhez is vezetett. Az agrobiodiverzitás fenntartására és hasznosítására valamennyi európai ország nemzeti programokat dolgozott ki. Gyulai Ferenc arra a kérdésre, honnan ered ez a szóösszetétel és hogy került be a hétköznapi használatba, meglepő választ adott. Mint mondta, 2000-ben volt Ópusztaszeren egy konferencia, amelynek témája éppen a tájhonos növényi kultúrák voltak. Ekkor a jelenlévő szakembereknek személy szerint éppen ő javasolta, hogy a mezőgazdasági területeket, a termesztett növények sokféleségét vizsgáló szakmai megnevezés legyen agrobiodiverzitás.
