Fazekas Sándor miniszter: "Élete a bizonyíték arra, hogy a magyar ember nem ismer lehetetlent." A Gregus Év egyik legnagyobb eseményeként szeptember 24-én leleplezték mellszobrát.
Fotó: VH
A "homoki apostol" születésének 150-dik évfordulójára több hónapig tartó programsorozattal tisztelget Székkutas a község alapítójának emléke előtt. A Gregus Év egyik legnagyobb eseményeként szeptember 24-én leleplezték mellszobrát. A szoboravatón részt vett Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter, Lázár János országgyűlési képviselő, Magyar Anna a Csongrád megyei Közgyűlés elnöke, Kiss-Rigó László Szeged-Csanádi Egyházmegye püspöke, Szél István polgármester. Eljött Gregus Mária a községalapító dédunokája és népes családja is. Az ünnepség nagyszámú résztvevőjének Szél István méltatta Gregus Máté életét és példaértékű gazdálkodását. Lázár János mellett Fazekas Sándor miniszter is kiemelte mintául szolgáló emberi tulajdonságait, a kitűnő gazdálkodással létrehozott mintagazdaságát. „Élete bizonyítja, hogy a magyar ember nem ismer lehetetlen”, mondta többek között. A szobrot leleplezése után a megyéspüspök felszentelte.
Gregus Máté
Másfélszáz évvel ezelőtt, 1861. június 16-án, Hódmezővásárhelyen született Gregus Máté mintagazda, a mai Székkutas község alapítója. Szüleitől mindössze tizenhat kataszteri hold gyenge, szikes földet örökölt, csupaszon, tanya nélkül. Birtokát élete végére, ötszörösére növelte, négy tanyát épített, hengermalmot, pálinkafőzőt létesített, önműveléssel jelentős tudást szerzett, mintegy 500 kötetes könyvtárat gyűjtött. Nagy Gyula, a Puszta neves kutatója azt írta róla, hogy birtoka Hódmezővásárhely tanyavilágának csodája s legkülönb eredménye, amellyel mintegy fél évszázaddal megelőzte korát. Gregus Máté az alföldi homokon alapította meg a gyümölcsös birtokát, amelyen őszibarackerdő, almaerdő, jeruzsálemi szilva, cseresznye, nemesített meggy nőttek. Mintegy félszáz fajta rózsát termesztet, kezdeményezésére egységesen nemesített parlagi fehér baromfit tenyészettek a kutasi határban. Az 1890-es években kezdődött közéleti tevékenységével még többet használt azonban környezetének, a vásárhelyi parasztságnak. Belterjes gazdálkodással, tervszerű, jól szervezett gyümölcstermesztéssel, állattenyésztéssel mintagazdaságot teremtett az 1890-es években vásárolt homokos földű pósahalmi birtokán, mely mintaképe, segítője lett a környék kisgazdáinak. 1893-ban megalapította a Pusztakutasi Olvasókört. A törvényhatósági bizottság tagjaként a Gazdasági Egyesület alelnökeként mindent megtett a vásárhely-kutasi határ fejlődéséért, önállósodásáért; így őt tekinthetjük a mai Székkutas község alapítójának. Fogyasztási, értékesítési szövetkezetet alapított (Hangya 1903), kiharcolta a várostól az alakuló település számára az állandó közigazgatási kirendeltséget (1928), orvost, a piactartás jogát, az államtól posta, vasútállomás, rakodó létesítését. Kezdeményezésére, közreműködésével villanyvilágítás, gyógyszertár, új iskola, templomok (1925) tették könnyebbé a kutasiak életet. 1935-ben Simándi Béla tanyai tanítóval megszervezte a népi íróknak a parasztsorssal ismerkedő vásárhelykutasi találkozóját. A sajátjaként vállalt közösségi ügyekért a sajtóban is szót emelt, de megírta például a régi Puszta krónikáját is. Tevékenysége országos visszhangot váltott ki.
