December 7-én Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere bejelentette, az UNESCO illetékes kormányközi bizottsága párizsi ülésén a matyó hímzést és a magyar solymászatot is felvette a szellemi kulturális örökség reprezentatív listájára.
A hír kapcsán Lelkes István festő, aki maga is solymászkodott és a 90-es éveken nevéhez fűződik a Hódmezővásárhelyi Solymásztalálkozó megszervezése, a Vásárhelyi Híreknek elmondta, a solymászat, a vadászkultúra legszebb gyöngyszeme, legalább 4000 éves múltra tekint vissza. A felnevelt szelíd madár ösztönének engedelmeskedve vadászni kezdett, majd visszatért az emberhez. A solymászat ezzel elindult hódító útjára. Valahol Belső-Ázsia pusztáin élhetett az a gyűjtögető-nomád vadász, aki először tartott vadászmadarat, talán nem is tudatosan solymászati célra.
A magyar solymászat története valószínűleg a magyar nép kialakulásával egykorú. Ázsiából valószínűleg a nomád vándorló törzsek, hunok, avarok hozták Európába. A honfoglaláskor már egy solymászatot magas szinten művelő nép jött a Kárpát-medencébe.
Nagy Lajos király fősolymásza Magyar László könyvet írt a solymászatról. Mátyás királyról és feleségéről Beatrix királynéről feljegyezték, hogy szívesen solymásztak. A Rákóczik is rendszeresen solymásztak. A középkorban nem volt Magyarországon olyan nemesi udvarház, ahol ne tartottak volna solymászmadarakat. A solymászat nemes szórakozás volt, sőt elismert művészet, melynek fontos szerepe még abban az időben a nagyúri háztartások ellátása apróvaddal. Hazánkban és egész Európában a solymászat a 16. és 17. században élte virágkorát. Igaz, csak királyi privilégium volt, vannak feljegyzések halálbüntetésről, sólyomfióka ellopása miatt.
Az első ezredév végére már egész Európában elterjedt a solymászat.
A Magyar Solymász Egyesület által 2009-ben beadott szellemi kulturális örökség kérelem Vásárhelyi Híreknek elküldött másolatában olvasható, hogy a hazai solymászat megőrzése körébe tartozik a solymászat-történet kutatása, emlékek feltárása, számbavétele, a tudás hozzáférhetővé tétele éppen úgy, mint a gyakorlati madáridomítás és ragadozó madárral való vadászat művelése. A solymászok közössége fenntartja, ápolja és fejleszti a nemzetközi solymászközösségekkel való együttműködést. Lelkes István is megerősítette, a solymászatban egyáltalán nem a vadászati eredmény a fontos. A solymászat sok szállal kötődik a természethez, a természet megőrzéséhez. A ragadozómadarak ismerete, élőhelyükön való megfigyelésük, a solymászmadarakkal való együttélés, a tenyésztésük olyan tudományos ismeretekkel ruházzák fel a solymászokat, amelyek a szabad természetben nem, vagy csak ritkán és felületesen sajátíthatók el. Ez a tudás jól kamatoztatható a ragadozó madarak védelmében, a természetvédelemben.
Tegyük hozzá a vadászsólymok fontos feladatot is ellátnak, mert talán kevesen tudják, hogy például a Liszt Ferenc repülőtéren évek óta röptetnek sólymokat, hogy mentesítsék a légteret a madárcsapatoktól, megelőzve a repülőgépbaleseteket, vagy Tokaj szőlői felett repített ragadozó madarakkal védik meg a termést a lakmározó seregélycsapatoktól, illetve haltenyésztésre használt tavaknál a halakat tizedelő kárókatonák ellen.
A solymászat magyarságunk gyökereiből származó örökségünk, állítják a solymászattal foglalkozó madarászok. Véleményük szerint azzal, hogy magyar solymászatot az UNESCO a szellemi kulturális örökség reprezentatív listájára felvette, magyarországi hagyománya, hasznosíthatósága, a természetben betöltött szerepe széles körben megismerhetővé válik.
