Nagy Imre művészettörténész az alkotás keddi bemutatásakor elmondta, hogy a tavaly elhunyt Szalay Ferenc festőművész alkotói munkássága ezer szállal kötődött az Alföldhöz és Hódmezővásárhelyhez.
Legmeghatározóbb korszakában, az 1960-as és 1970-es években készült művei drámai erővel, szinte dokumentarista pontossággal ábrázolják a magyar parasztság sorsában és életvitelében bekövetkezett változásokat. (Cikkünk a lap alján!)
A magyar képzőművészetben is egyedülálló vállalkozás volt a téesz sorozat, amelyben krónikási hűséggel, történelmi, pszichológiai hitelességgel és személyes élményei alapján jelenítette meg a mezőgazdaság átszervezésének, a "kényszerkolhozosítás " folyamatát - közölte a művészettörténész.
A sorozat záró alkotása az egyfajta összegzésnek is tekinthető, 1985-ben festett Rekviem a téesz tagokért című festmény (tempera, falemez, 150 x 150 cm, 1985.) A szürrealizmust idéző, türkiz hátterű kompozícióban korábbi művek egy-egy motívuma - parasztajtó, tanyaablak, megfáradt, hajlott hátú idős parasztember - is föltűnik - fogalmazott Nagy Imre.
Az Emlékpont állandó képzőművészeti kiállításán, a közgyűjtemény Paraszt Párizs termében, a Vásárhelyi Iskola jeleseinek panteonjában, ahol többek között Németh Józsefnek és Kohán Györgynek a festményeit mutatják be, hangsúlyt helyezve a szocialista és az alföldi realista stílus különbségeinek bemutatására.
Kapcsolódó cikkünk:
Egy éve hunyt el Szalay Ferenc
