A Szegedi Tudományegyetem a József Attila Tudományegyetem, a Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola, és a hódmezővásárhelyi Mezőgazdasági Főiskola összevonásával alakult meg 2000. január 1-jén. Az Egyetem 12 karán folyik a képzés, egy kivételével a megyeszékhelyen. A Mezőgazdasági Kar a nagy hagyományokkal bíró hódmezővásárhelyi agrárképzés folytatója.
„Nemzetközi színvonalon oktat és kutat, miközben a környezete gazdasági fejlesztéséért is felelősséget vállal a Szegedi Tudományegyetem. Ám ennek a minőségi felsőoktatásnak a fenntartását veszélyezteti a pénzügyi forráskivonás” – jelentette ki Szabó Gábor akadémikus, rektor 2012. január 4-én, mikor az egyetem vezető oktatói, kutatói körében értékelte a múlt évet, köszöntötte az újesztendőt.
– Dolgoztunk! – válaszolom röviden, mikor az elmúlt év értékelését kérik tőlem. Dolgoztunk, ami azt is jelenti, hogy a pénzügyi megszorítások, elvonások és a felsőoktatás egészét érintő nehézségek a Szegedi Tudományegyetem munkájának minőségét egyelőre még nem érintik. Még! – hangsúlyozta Szabó Gábor akadémikus, az SZTE rektora, mikor 2012. január 4-én a szegedi egyetem vezető oktatói körében értékelte a múlt évet. – Ám fogynak a forrásaink, és nem tudni, meddig lehet elmenni ezen az úton – tette hozzá. – Mert lehet ugyan „felsőoktatásnak” nevezni azt is, amikor néhány ember néhány hallgatót valamire tanít, ám egészen más minőség, ha egy universitas nemzetközi színvonalon oktat és kutat, miközben a környezete gazdasági fejlesztéséért is felelősséget vállal. Mi ezt a minőségi felsőoktatást nyújtjuk, és talán még az idén is képesek vagyunk erre a teljesítményre. De a döntéshozóknak látniuk kell: a pénzügyi forrásmegvonásnak vannak határai. Én remélem, hogy a szegedi egyetemen a továbbiakban is meg tudjuk tartani a minőséget!
– Az előző év jó bemelegítés volt az új esztendőre – fogalmazott a rektor. Példának azt említette, hogy az elvonások ellenére sikerült nagyjából egyben tartani az SZTE oktatói, dolgozói közösségét. Ennek fenntartása az új évben szerinte csak úgy sikerülhet, ha minden eddiginél erősebb lesz az intézményen belüli együttműködés és szolidaritás. Hozzátette: még nem látszik világosan, milyen változások várnak a szegedi egyetemre. Így rektorként nem csak azt ígérte, amit Churchill 1940-41-ben, mikor a nemzetének „csak vért, gyötrelmet, könnyeket és verejtéket” ígért, és cserébe kilátásba helyezte „a győzelmet, bármi áron”. Szabó Gábor azt is jelezte: – Bizonyosan sokat kell improvizálnunk. Már csak azért is, mert sok felsőoktatási kérdés a következő hónapokban válik egyértelművé, így azokra csak fokozott együttműködéssel, egymás iránti toleranciával tudunk reagálni.
– Működésünket úgy szeretnénk alakítani, hogy kollegáinktól külső kényszer hatására ne kelljen megválnunk – ígérte a rektor. Kilátásba helyezte: – Sokat fogunk majd vitatkozni, de remélem, ezt olyan keretben leszünk képesek tartani, amely méltó az universitashoz, illetve ahhoz a normához, amely minden oktató számára mérvadó: a hallgatóink tőlünk tanulnak – a jó, de a rossz példát is.
– Az ilyen, oktatók közötti beszélgetést inspiráló találkozók is hozzájárulnak a csapatszellem, a szolidaritás erősödéséhez, ami elengedhetetlen feltétele annak, hogy a szegedi egyetem túljusson az előtte tornyosuló nehézségeken. Mindezek után azt kívánom – zárta újévi köszöntőjét Szabó Gábor rektor –: jövőre veletek ugyanitt, illetve azt, hogy egy esztendő múlva is elmondhassuk majd: akármi történt is körülöttünk, amit az év során cselekedtünk, az – Vörösmaty Mihály szavaival – „jó mulatság, férfi munka volt”!
