Szeretett sokat és jól dolgozni, lendületét sokan csodálták. A ráció és pontosság benne humorral és megértő emberséggel párosult. A tudós szemüveg mögül nemcsak szigor, hanem szeretet és biztatás sugárzott.
A gyilkos kór felülkerekedett. De acsarkodva távozott a sunyi halál: Grezsa Ferenc 1300 oldalas hatalmas monográfiáját letette asztalunkra. Szerényen meghajolt és észrevétlenül, mielőtt a taps fölhangzott volna, hazament a Hóvirág utcai szobájába. Lassan, csendesen lépdelt a nyári estben, hogy minden régi házat, szűk utcát, kopott kövű járdát, mosolyos ifjú arcot tekintetébezárjon… Azután kiköltözött a vásárhelyi temetőbe. Ötvenkilenc szűk évet kapott messzi Istenétől. - Írta Fenyvesi Félix Lajos.
Alig van magyar irodalomtörténész, aki annyira azonosult volna egy vidéki várossal, mint Grezsa Ferenc. Kiskunmajsán született 1932. július 16-án, de 1957-től több mint három évtizedet töltött Hódmezővásárhelyen. Vásárhely tudósa, nemcsak földrajzilag, amennyiben itt élt, hanem lelkileg is. Amikor 1969-ben egy interjúban megkérdezték tőle, mit jelent számára Vásárhely, így válaszolt: „Úgy érzem, a múlt, a művészet itt valahogy jobban beleivódott az emberi kapcsolatokba, mint másutt. Ebben a kisvárosban díszletek nélkül, meghökkentő természetességgel lehet találkozni a legmagasabb rendű szellemi élményekkel; piedesztál nélkül, emberi közvetlenséggel szól az emberhez a néprajzos Kiss Lajos, az író Németh László, a festő Kohán.
Egyéni gazdálkodó parasztszülők (apja Grezsa Ferenc hentes mester, anyja Á. Molnár Irén) gyermekeként – minden bizonnyal a szívós szülői ambíciónak is köszönhetően – a kecskeméti piaristáknál végzi tanulmányait, s 1950-ben ott érettségizik, az akkor már Katona Józsefről elnevezett gimnáziumban.
Grezsa Ferenc rendkívüli veszedelmekkel teli időszakban, az ötvenes évek első felében járt a Szegedi Tudományegyetemre, itt szerzett magyar szakos tanári diplomát 1956-ban.
A diploma után Grezsa Ferenc rövid ideig (1956–57) Kisteleken tanít. (Ide már nős emberként megy. Feleségével, Kertész Eszterrel, aki évfolyamtársa volt, 1956-ban kötött házasságot.) 1957-től munkahelye az évszázados múltú Bethlen Gábor Gimnázium, amely Alma Matere volt Tornyai Jánosnak és Endre Bélának, ahol Németh László kísérletezett a komplex tárgyak történeti szempontú tanításának módszerével. 1962-ben nevezték ki igazgatónak, azóta szerkesztette az iskola Évkönyveit, melyben tanártársai és a maga helytörténeti dolgozatait publikálta. 1964-ben szerkesztője volt a Vásárhelyi Tanulmányok című folyóirat vállalkozásnak. Tudásáért és humánumáért tisztelte őt mindenki. Igazi nevelő volt, aki a rábízott közösségért felel. Tudós tanár, aki remek kollégákkal vette körül magát. Tanártársai – Németh Lászlóval szólva – nem tantervet lebonyolító automaták voltak.
Irodalomtörténeti, kritikusi munkásságáért Grezsa Ferenc 1988-ban József Attila-díjat kapott. Élő irodalmunkat szemmel tartó, értékelő tevékenységét is elismerték ezzel. Az újabb magyar irodalom utóbbi évtizedeiből elsősorban a népiség hatókörében nevelkedett alkotókhoz vonzódott. A tudományos élet, az oktatás mellett az élő irodalom forrongó világában is tekintélynek számított. (1983-ban a Debreceni Irodalmi Napokon az Alföld nívódíját vehette át. 1992-ben a Tiszatáj első – már posztumusz – díjazottja is ő volt.)
Életének utolsó éveiben megteremette a Németh László Társaságot, melynek 1989-től elnöke volt. Németh munkásságának megismertetésén, a hagyományápoláson túl a Németh László-i erkölcsi és gondolati igényesség jelenbeli erősítését is várta a társaságtól.
1985 tavaszától haláláig 1991. június 12 -ig Grezsa Ferenc már kettős szorításban élt: nemcsak a sok-sok teendővel, hanem a súlyos betegséggel is meg kellett küzdenie. De még ekkor is fáradhatatlanul, a kötelességét tudó ember elszántságával, hihetetlen önuralommal végezte munkáját. Szépen ír erről a helytállásról Vekerdi László: amíg nem fejezte be a Tanú-korszakról szóló nagy monográfiát, „nem engedte magához, késlekedni kényszerítette a halált.
Szeretett sokat és jól dolgozni, lendületét sokan csodálták. A ráció és pontosság benne humorral és megértő emberséggel párosult. A tudós szemüveg mögül nemcsak szigor, hanem szeretet és biztatás sugárzott. Tudásának és személyiségének fájdalmas hiányát érezzük, amíg élünk.
Fenyvesi Félix Lajos: Grezsa Ferenc örök tanító volt, mindenre kíváncsi diák. Az ő esszéiben is ott lobogott az ifjúság láza, és az érett kor rendszerező nyugalma. Vásárhely csöndjében az irodalom és a történelem fölé hajolva kereste, kutatta az értéket, az erkölcsi példaképeket. Érdeklődésével és nem lankadó reményével ezért fordultNémeth László mellett a magyarság akkori gondjaihoz. Megérhette az ország talpra állásának keserves hajnalát, a szétvert Tiszatáj újjászületését, tanítványai büszke útba indítását.
Idézetek: A tavaly februárban elhunyt Olasz Sándor irodalomtörténész, a Szegedi Tudományegyetem Modern Magyar Irodalmi Tanszékének volt tanszékvezető professzora, a Tiszatáj főszerkesztője visszaemlékezéseiből.
