Új, nagyszabású, az egész Kárpát-medencére kitekintő országos projektet indítanak a magyar levéltárak Nyugat-európai példák nyomán.
Képünkön a vásárhelyi Levéltár
Célja, hogy a 16. századtól kezdve megmaradt iskolai és egyházi anyakönyvek alapján, a modern informatika eszközeivel feltárja a történelmi Magyarország lakóiról, tanulóiról megmaradt sok millió hiteles személyi adatot, s ezt a társadalom rendelkezésére bocsássa.
Napjainkban külföldön és itthon is óriási az érdeklődés a múlt évszázadokból fennmaradt személyes adatokat őrző eredeti források iránt. A levéltárakban végzett kutatások döntő hányada személyi adatok feltárására irányul. Nem csak a családtörténészek számára fontos ez, hiszen nincs olyan tudományos kutatás, amelyhez ne kellene pontosan megismerni a történelmi vagy hétköznapi szereplők életútjára vonatkozó adatokat.
Magyarországon nagyjából a 16. századtól kezdve maradtak ránk iskolai és egyházi anyakönyvek. A törökök által meg nem hódított területekről már korábban, más területekről inkább csak a 18. századtól kezdve vannak ilyen források az állami, egyházi és szaklevéltárakban. Az anyakönyvek egyszerű digitalizálása kevés lenne, hiszen az eredeti forrásokat csak kevesen tudnák elolvasni, és az óriási adattömegben képtelenség lenne eligazodni. Ezért kell az anyakönyvekhez adatbázisokat készíteni, amelyekből bárki könnyen lekérdezheti az őt érdeklő adatokat, s optimális esetben az eredeti forrás digitális képét is.
E munka több évig tartó hatalmas feladat, ami csak a hazai és a szomszédos országok levéltárosainak összefogásával valósulhat meg. Az első szakaszban az 1848 előtt működött felsőbb iskolák adatbázisát szándékoznak elkészíteni
A magyar és a szomszédos országok levéltárainak képviselői február 15-én tanácskozást tartanak az Eötvös Loránd Tudományegyetem Egyetemi Könyvtárának dísztermében, ahol a munka első fázisának elindításával kapcsolatos kérdéseket fogják megtárgyalni.
A vásárhelyi Levéltár 1691-ből őrzi a legkorábbi iratát, amelyet Bercsényi Miklós a város akkori földesura írt a városi elöljárósághoz.
Az első anyakönyvi jellegű lajstromok a református gimnázium tanulóiról 1822-ből
vannak.
A Levéltártól kapott tájékoztatás szerint, a segédkönyvek közül a legnagyobb terjedelmű az anyakönyvek sorozata. Az anyakönyv rögzítette a tanulók sorszámát, nevét, a szülő vagy gyám nevét és foglalkozását, lakhelyét, a tanuló tanulmányi eredményét, a tandíjbefizetés nyilvántartását, a tanárok és tanítók neveit.
1822-től kezdődően, a tandíjat, pl. búzában és árpában fizették. Az erről fennmaradt kötetekben a tanulók névsorai szerepelnek, a búza és árparovat azonban mindegyikben kitöltetlen. A tanév két félévből állt, az első (őszi, téli) félév november elejétől márciusig tartott, míg a második (tavaszi, nyári) márciustól szeptember-október végéig. A névsorokat félévenként és iskolánként, azon belül, pedig osztályonként vezették.
A gimnáziumban költészeti (poetica) nyelvtani, grammatica) és szónoklattani (rethorica) osztályok voltak. A református egyház gimnáziuma tartott felügyeletet az elemi iskolák felett is, a gimnázium tanárai időszakonként ún. exameneket, vizsgálatokat tartottak a felekezeti elemi iskolákban, melyről a lajstromok végén feljegyzéseket vezettek. Ezekben a kötetekben minden osztálynévsor előtt szerepelnek a pontokba szedett specimenek, melyek a tanulók által abban a félévben elsajátítandó ismereteket tartalmazzák.
