Sorsfordító időben a vásárhelyi alkotókörhöz tartozó Vöröss Istvánról mondta Németh László: Szűk kagylójában még Babits Mihály és Tóth Árpád zenéje dúdol tovább.
A Wass Albert Irodalompártoló Egyesület Idéző című sorozatának következő előadásán, február 14-én délután 5 órakor, Vöröss István költő, író életét, verseit, prózai műveit ismerhetik meg a költészetet kedvelő hódmezővásárhelyi közönség.
Az 1947-ben fiatalon - 25 éves korában - elhunyt Vöröss István, édesanyjával 1929-ben költözött Hódmezővásárhelyre. A Deák Ferenc utcai elemi iskola kisdiákja volt, mikor Vásárhelyen 1932-ben megjelent két verse, a Vidám (később Vásárhelyi) Ifjúság oldalain. Gimnáziumi tanulmányait már a betegségtől tolókocsijába kényszerítetten kezdte meg. Tehetségére Szathmáry Lajos, tanára, később atyai jóbarátja figyelt föl. Közreműködésével előbb a Papírsárkány, majd az Üvegpohár című kötetei jelentek meg, a gimnázium tanuló ifjúságának kiadásában.
Ettől kezdve szakmai pártfogója lett Galyasi Miklós is. A Papírsárkány megjelenése után kezdett rendszeresen publikálni a helyi lapokban, az Üvegpohár után prózával is jelentkezett. „Szűk kagylójában még Babits Mihály és Tóth Árpád zenéje dúdol tovább.” – Írta róla Németh László 1940-ben. Németh László, Móricz Zsigmond vásárhelyi látogatása, személyes találkozása a két íróval meghatározója volt további munkásságának.
Tiszta, mély zengésű verseiben tovább él Juhász Gyula öröksége, formakészsége arról tanúskodik, hogy Kosztolányit, Radnótit is mestereinek tekintette. Sorsfordító időben a vásárhelyi alkotókörhöz tartozott. A Tornyai Társaság választmányi tagja is volt. Hányatott sorsú hagyatékának egy részét Szegeden, oldalági leszármazottak őrzik, jelentősebb része viszont hazakerült. Utolsó verseit tartalmazó füzete a Tornyai János Múzeumban, regénye, színdarabja, más kéziratai a Bethlen Gábor Gimnázium könyvtárában várják a kutatókat. A Kincses temetőben, 25 éves korában helyezték örök nyugalomra.
