Csak nem valamelyik költeményének a sokszorosítására készül a költő? Netán maga is a saját bőrén érzett és költészetében is a szegénységet megjelenítő valamelyik versének a sokszorosítására készül? Vagy talán egy vásárhelyi jóakarója meg szeretné kímélni a körmöléstől?
Fotó: VH
A kérdések sora folytatható, de az ötletesség a lényeg, s hogy tréfás-e, avagy a költészetének „megszentségtelenítése” azt majd olvasóink, illetve (vasárnap reggel óta) a Hősök Tere felé járó vásárhelyiek döntik el.
Mindenesetre furcsaságaival a szobor nem először hallat magáról, hiszen emlékezzünk, az országos sajtó is furcsa kérdést tett fel, hogy vajon a 2005. október 2-án fölavatott József Attila szobor akkor teljes egészében bronzból volt-e? Ugyanis ketten is azt állították, hogy egyes elemek viaszból voltak az avatáskor.
Az avatást követően nem sokkal - a talapzat süllyedésére hivatkozva - el is vitték egy időre a szobrokat.
A szobor anyagának ügyéből aztán per is lett, mert Hódmezővásárhely önkormányzata személyiségi jog megsértése miatt feljelentést tett.
A József Attila-szobor anyagáról szóló vita aztán elérte a vásárhelyi közgyűlést is. A fennmaradt visszaemlékezések szerint amikor az elkészítés időigényességére terelődött a szó, a - a joviális humoráról is ismert néhai - Csorba Mihály alpolgármester ekkor jegyezte meg: „72 óra a merevedési idő".
A díszteremben ülők hangos nevetésben törtek ki, Lázár János polgármester pedig rátett egy lapáttal, amikor odaszólt mellette ülő kollégájának: „Ez életkortól is függ, alpolgármester úr..."
A József Attila szobor asztalán a nyomtató most - láthatóan - valódi!
