"Azon állítása, hogy Jugoszláviával áll kapcsolatban és onnan kap fegyvert, nyilvánvalóan hazug volt. Ez azonban bűnösségén mit sem változtat." - állt abban a vádiratban, melyet Kiss János ellen fogalmaztak meg az ún. második Fehér Gárda perben 1955-ben.
A Rákosi és Kádár börtöneiben nyolc évet raboskodó nyugalmazott gépészmérnök február 25-én 10 órától középiskolás diákokkal ismerteti meg a kommunista diktatúra börtöneinek, internáló- és munkatáborainak kegyetlen világát az Emlékpontban, tájékoztatta Elek András a Vásárhelyi Híreket.
A Tornyai János Múzeum és Közművelődési Központ sajtóreferense azt is elmondta, a nyolcvankettedik évében járó Kiss Jánost a vásárhelyi fehér gárdisták elleni második, ún. Szántó-per II. rendű vádlottjaként szervezkedés vezetésének és kezdeményezésének, valamint fegyverrejtegetés bűntettében találták bűnösnek 1955-ben. A koholt, koncepciós vádakat jól érzékeltetik a vádirat megállapításai, miszerint kútba dobott egy használhatatlan, kettétört, lyukas csövű forgópisztolyt - még 1945-ben! Fő bűne azonban az volt, hogy egy lakodalomban állítólag elhatározták, hogy a fehérgárdista ‑ az egyik legjelentősebb antikommunista ellenállási ‑ szervezkedést újrakezdik, és annak vezetője lesz. Kiss János felajánlotta (nem létező) fegyvereit és rádió adóvevő készülékét is. A 12 évi börtönbüntetés indoklásában az állt, hogy "a megyei bíróságnak semmi kétsége nincs a tekintetben, hogy netán alkalom adódása esetében a vádlott és társai valóban aktívan működtek volna közre egy imperialista támadás sikerének előmozdításában." Édesapja több kegyelmi kérvényt is benyújtott ‑ sikertelenül ‑, melyekben kitért az ügy azon abszurditására (is), hogy fia az ítélet szerint 1952-ben követte el a terhére rótt bűncselekményt, de csak '55-ben vonták felelősségre, jóllehet sohasem bujkált, sőt közben két évig katonai szolgálatot teljesített. Kiss János nyolc évet töltött letartóztatásban: a tatabányai és csolnoki bányákban kényszermunkán, valamint a váci fegyházban. Itt együtt raboskodott Göncz Árpáddal és Darvas Ivánnal, akiket személyesen is ismert.
A Magyar Országgyűlés 2000-ben elfogadott határozatával minden év február 25-ét a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapjává nyilvánította. E napon emlékezünk a több tízezer, családjától elválasztott és kényszermunkatáborba hurcolt honfitársunkra, a koholt vádak alapján mészárszékre küldött emberekre, az ellenállóként mártírhalált halt hősökre. Mindazokra, akik a rendszer áldozataivá váltak, családtagjaikra és szeretteikre, akiket a rezsim meghurcolt és kiszolgáltatott. Maga az emléknap Kovács Béla, a Független Kisgazdapárt főtitkárának Szovjetunióba hurcolásához kötődik.
A hódmezővásárhelyi közgyűjteménybe kedden délután öt órára várják a kommunizmus áldozataira emlékezőket.
Az Emlékpont február 25-én 17 órakor kezdődő hivatalos megemlékezésén köszöntőt mond Árva László, a közgyűjtemény szakmai főtanácsadója. A vörös diktatúra hétköznapi terrorját Dr. Miklós Péter történész idézi fel előadásában. A rendezvényen verset szaval Benkő Brigitta, a Bessenyei Ferenc Művelődési Központ színkörének vezetője, gordonkán játszik Suhanyeczné Puskás Barbara művésztanár. A megemlékezés végén a meggyilkoltak, a börtönbe vetettek, a meghurcoltak emlékére gyújtanak mécseseket az Emlékpontnál.
