Hódmezővásárhely szülötte a Faszínházban kezdte pályafutását. Sinkovits Imre özvegye életének nyolcvannegyedik évében, 2012. november 6-án hosszú betegség után hunyt el.
“Édesanyánk tudta, hogy nincs nagyobb dolog az egyszerű emberek szereteténél” - így emlékeznek gyermekei a november 6-án elhunyt Gombos Katalin színművésznőre, akitől november 30-án 14 órakor az Óbudai temetőben vettek végső búcsút.
A testvérpár arról is mesélt, hogy szüleik hogy találtak egymásra. “Anyukám akkoriban sztár volt, édesapám pedig a lábszárközépig érő nadrágjában és karközépig érő zakójában bement a színpadra, meghallgatásra. Anyánknak mondták, hogy nagyon figyeljen, mert legalább annyira jó színész jön ide, mint Molnár Tibor. Mire anyánk elkacagta magát: "Na, azt megnézem magamnak!" Aztán előadás közben az édesapám által alakított figura fölé hajolt az édesanyám játszotta munkásnő, kicsordult könnyekkel. Édesapámat ez a tekintet ragadta meg akkor” – árulta el Sinkovits-Vitay András.
“Teljesen más ma egy színész megítélése: szüleink generációjában még nimbusza volt a színésznek. Ma mintha kifejezett szándék volna arra, hogy ne szülessenek csillagok. Illetve ha mégis születnek, azok lehetőleg teljesen alkalmatlanok legyenek, de tartozzanak valahová. Szüleinket és a velük egy időben játszó nagy művészeket - most már tisztán látszik - nem egy-két évig szerette és tisztelte az ország” – számolt be Sinkovits Mariann a Magyar Hírlapnak.
Gombos Katalin 1929. február 12-én született Hódmezővásárhelyen. 1945-ben a Nyári Színkörnél kezdte pályáját. A visszaemlékezések szerint, a társaság egyik részét a helyi műkedvelők, másik részét a környékbeli városokban élő, és Osváth Béla felhívására jelentkező színészek jelentették. Gombos Katalin 1945 nyarán ismerte meg Somlay Artúrt, s az ő közben járására szülei megengedték neki, hogy színész legyen.
A Faszínház lebontása után, 1950-ben a Petőfi, később Jókai Színházhoz szerződött. 1954-ben szerzett diplomát a Színház és Filmművészeti Főiskolán. 1956 és 1957 között a Vidám Színpad társulatának tagja volt. A következő évadban a Fővárosi Operettszínház Kamaraszínházában lépett fel. 1958 óta a Madách Színház tagja. Emlékezetes alakítást nyújtott többek között Nicole (Molière: Az úrhatnám polgár), Medici Katalin (Musset: Lorenzaccio), Violet (Shaw: Tanner John házassága) Emilia (Shakespeare: Tévedések vígjátéka), Hippia, Heléna (Madách: Az ember tragédiája) megformálásával, illetve negyszerű alakítási voltak Szomory Dezső Hermelinjében, Shaw Tanner John házasságában, Szabó Magda Régimódi történetében, Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais Figaro házasságában. Számos színpadi szerepe mellett több filmben is játszott. Elsőként az 1957-ben készült Éjfélkor című Révész György rendezte filmben, majd az 1965-ös, Németh László regényéből készült Iszonyban, '67-ben pedig a Palásthy György rendezésében készült Az özvegy és a századosban Mártonné szerepét alakította. Szerepet kapott több tévéfilmben is, így játszott többek között a legendás Keménykalap és krumpliorrban és a Sipsiricában is.1985-ben érdemes művész címet kapott, 2010-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést vehette át. 1999 őszén úgy döntött, hogy visszavonul a színpadtól.
Sinkovits Imrével 1951-ben kötött házasságot, két gyermekük született: Sinkovits-Vitay András és Sinkovits Mariann, akik szüleik hivatását választották.
A magyar színjátszás nagy vesztesége, hogy mindketten elmentek! Sinkovits Imre 2001-ben, özvegye, Gombos Katalin 2012. november 6-án.
