Február 17-én 12 óra 30 perckor a Szabadság tér 51. számú ház falán emléktáblát avatnak Dr. Ormos Pál kórházigazgató és neje Fülöp Ilona laborvezető főorvos tiszteletére. Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzata ezzel kíván tisztelegni Dr. Ormos Pál, a hódmezővásárhelyi kórház és egészségügy kiemelkedő orvos egyénisége előtt.
Az ünnepségen beszédet mond Dr. Lázár János polgármester valamint Kallai Árpád az Erzsébet Kórház főigazgatója.
Dr. Ormos Pál a hódmezővásárhelyi kórház és egészségügy kiemelkedő, a Genersich Antal utáni nemzedék legmarkánsabb orvos egyénisége volt. Születése, neveltetése és sok évtizedes munkássága egyaránt Hódmezővásárhelyhez kötötte. Itt született 1894-ben. Apja dr. Ormos Jenő ügyvéd, anyját gyermekágyi láz miatt azonnal elvesztette. Nagyanyja és nagynénjei nevelték, amíg édesapja újra meg nem nősült. Szülővárosában végezte iskoláit, a Református Főgimnáziumban érettségizett. Egyetemi tanulmányait a budapesti Orvostudományi Egyetemen 1911-ben kezdte.
Szellemi és jellembeli fejlődését korán befolyásolták azok a hatások, amelyek a konzervatív családi környezet mellett a nagy múltú és kiváló tanári gárdával rendelkező vásárhelyi Református Főgimnáziumban, majd később a budapesti egyetemen érik.
1914-ben a harmadik évet fejezte be az egyetemen, amikor a világháború kitört. Innen vonult be katonai szolgálatra az 5. honvéd gyalogezredhez, Szegedre kiképzésre, Bukovinába zászlóalj-orvosnak, majd Kolozsvárra a hadikórházba, illetve Budapestre csapat-kórházba. Utóbbi két helyen rövid tanulmányi szabadságok során folytathatta egyetemi tanulmányait is. 1918 őszén nyerte el a doktori címet. Ő volt az első, akit nem a király nevében avattak doktorrá, az őszirózsás forradalom napján. 1918. decemberben a vásárhelyi kórházban helyezkedett el, ahol 1919. áprilisától mint főorvos-helyettes vezette a belgyógyászati osztályt, a laboratóriumot és a röntgent, továbbá boncolásokat végzett.
Vásárhely hívó szavára 1922. decemberében visszatért véglegesen, ahol a közkórház újonnan szervezett röntgen-laboratórium- kórbonctani osztályára főorvosnak nevezték ki. Orvosként dr. Genersich Antalt (a vásárhelyi sebészt), dr. Stranz Gyulát (a belgyógyász főorvosát) és dr. Entz Bélát (a kórbonctan professzorát) vallotta tanítómesterének és egyúttal emberi példaképének. Felkészültsége, energikus szervező készsége már korán megmutatkozott, amidőn 1923-ban két járvány: a kiütéses tifusz és a visszatérő láz elfojtását eredményesen megszervezte. A város akkori egészségügyi és hivatali vezetői csakhamar felfigyeltek a tehetséges és ambiciózus fiatal orvosra.
Októbertől 1945 február elejéig Budapesten volt az ostrom alatt. A budapesti menekülésből hazatérve, Kis Pál polgármester 1945 februárjában a kórház igazgatásával bízta meg. Egyidejűleg a kórbonctan és a kórházi laboratórium főorvosa volt, s 1950-ig a röntgenosztályt is vezette. Majd a Csongrád Megyei Közegészségügyi és Járványügyi Állomás (KÖJÁL) megalakításával, kezdetben annak bakteriológiai laboratóriumának irányítását is végezte, továbbá megszervezte a TBC decentrumot.
A kórház az 1930-as években önálló évkönyvet jelentetett meg, amelyet ő szerkesztett, megírta a vásárhelyi kórház történetét, 1956-ban kiadta a kórház proszekturájának közleményeit, a „Hódmezővásárhely fejlődése” címmel megjelent monográfia a város egészségügyi történetét foglalja össze a XVIII század elejétől 1964-ig.
1956-ban lemondott a kórház igazgatásáról és igazgató helyettesként (többnyire igazgató hiányában) dolgozott ’68-as nyugdíjazásáig. 1970. június 8-án rövid betegség után hunyt el.
Kórház dolgozói mindig fordulhattak hozzá, mindenkinek „ Pali bácsi” volt.
Kiemelkedő munkásságáért kitüntetésekben részesítették: Érdemes Orvos, Kiváló Orvos, a Munkaérdemrend Arany fokozata. 1994-ben a Hódmezővásárhelyi Erzsébet Kórház-Rendelőintézet orvosigazgatója és igazgatótanácsa díszoklevelet alapított. Ekkor, Vásárhely Egészségügyéért ezt elsőként posztumusz neki adományozták.
Fülöp Ilona életrajza (Ormos Pálné)
Fülöp Ilona 1898. június 27.-én született Budapesten. Apja Fülöp Béla banktisztviselő, aki 1911.-ben Vásárhelyre költözött családjával, ahol a Központi Takarékpénztár vezérigazgatója lett. A vásárhelyi gimnáziumban érettségizett 1916-ban. Ekkor a budapesti egyetemre iratkozott, ahol 1922-ben orvosdoktorrá avatták. Ormos Pállal 1922. márciusban kötött házasságot. 1923. januártól Vásárhelyen laktak. A 20-as években az Óvónőképző iskolában egészségtant tanított. Az Országos Közegészségügyi Intézet megszervezése után, annak vásárhelyi fiókjában kapott orvosi állást. Sok városi higiénés munkában vett részt. Amikor a diphtheria ellenes védőoltásokat bevezették, ennek vásárhelyi megszervezésében és végzésében tevékenyen részt vett. Az ólommérgezés elterjedését, mely a gölöncséreknél foglalkozási betegség volt, felmérte a városban, végiglátogatta a fazekasokat.
1945-től kórházi alorvos, majd a Rendelő Intézet laborját vezette, nyugdíjba vonulásáig.1970-ben hunyt el.
