Nagyszámú érdeklődő közönség előtt nyílt meg december 2-án Budapesten a Viltin Galériában a hódmezővásárhelyi Szabó Klára Petra ’Édes Melankólia’ címet viselő tárlata. Szabó Klára Petra a Vásárhelyi Híreknek elmondta, a tárlat címét a kiállításra kerülő közel kéttucatnyi alkotás inspirálta, amelyek között régebbi sorozata mellett, videó animációk is láthatók.
A kiállítást pénteken 19 órakor Pelesek Dóra, esztéta nyitotta meg. Közreműködő művész Linus Riepler Ausztriából.
A vásárhelyi kortárs képzőművész méltatása szerint Szabó Klára Petra azon fiatal festőgenerációhoz tartozik, aki a hagyományos festészeti műfajt ötvözi napjaink kommunikációs eszközével, az internettel vagy egyéb elektronikus médiummal. Az elmúlt években továbbgondolta az akvarell hagyományos művészeti műfaját, ahogy azt jelen kiállítása meghatározó művei esetében is tette. Fényképeiből kiindulva, saját jelenkori élményei feldolgozásával akvarelleket fest. A nagyszámú képet animálja és videó formájában kiállítja, vagy - korábbi munkáira jellemzően - az internetet mint médiumot használja és közli korunk hiteles remineszcenciáját. Művei témája legtöbbször az ember: barátok, ismerősök, illetve a művész környezete. Mindegyik képhez kapcsolódik egy rövid kis történet is. Valami apróság, ami neki fontos, amit meg akar örökíteni, amire emlékezni szeretne később is, és amit szeretne másokkal is megosztani. Legutóbbi alkotói periódusában egyre inkább feminista kérdésekkel foglalkozik: nemi szerepelvárások, női titkok, vágyak és íratlan szabályként meghatározott társadalmi normák összefüggései. Videó animációi kiállítási médiumukban is egyediek, azaz a művész maga készít fára kasírozott akvarellpapírból egy objektet, amely keretbe foglalja és unikálissá teszi a digitális médiumot.
A tárlaton az animációkkal egyfajta kötetlen párhuzamként jelenik meg a Readable Clothes (Olvasható ruhák) klasszikus akvarell technikával festett sorozata. A nagysikerű Art&Style sorozat készítése idején a művész megfigyelte, hogy ruházatunk vizuális és társadalmi üzenethordozáson túl alkalmas verbális identitásjelölő üzenet közlésére is. Ezt az 1968-as kulturális forradalmat követően egyre többen használják is. Szabó az üzenetre koncentrálva, a hátteret elhagyva az egyént és az ő szerves részét képező „olvasható” ruhát hangsúlyozza; így a fotó után készített, érzékeny festőiséget mutató tizenkét akvarell nem mond le dokumentarista igényéről.
Ha tetszett a cikk, ossza meg, vagy lájkolja, hogy még többen olvashassák!
