Igazán nagy siker a vásárhelyi iskolákban elkezdett rendhagyó történelemóra, régi I. világháborús fotókkal, a katonák egykori használati tárgyaival.
Fotók: VH
Mindez Hegyi Endre vásárhelyi fotós évtizedes gyűjtőmunkájának egyik eredménye. Mint arról a Vásárhelyi Hírekben írtunk, Hódmezővásárhelyen minden ötödik családban volt, aki katonaként részt vett az Első Világháborúban. A 100 éve történtek ma már csak a leszármazottak emlékeiben, illetve írottan vagy fotók formájában élnek tovább. Ez utóbbiak felkutatását, megőrzését, gondozását tűzte ki célul Hegyi Endre fotográfus.
A gyűjtést személyes élmények is inspirálták, elmondása szerint ugyanis nagyapja is részt vett az Első Világháborúban és már gyermekkorában is szerette nézegetni a fennmaradt relikviákat.
A megmentett képek egyik részét hivatásos fényképész, más részét amatőr fotós, illetve harctéri bakák készítették. A felvételek negatívjait, illetve üveglemezeit előhívás után kinagyítva helyezte kartonokra. Ezek most kiállítások, bemutatók és - az egyre gyakoribb felkérések alapján - rendhagyó történelemórák illusztrációi.
Ezekkel a nagyon szépen feldolgozott nagyméretű fotókkal, korabeli használati- és dísztárgyakkal a Gregusban, az Eötvösben, a Németh László Gimnáziumban járt az elmúlt néhány héten.
„Mindenhol nagyon érdekli a fiatalokat a Nagy Háborúnak az embert bemutató oldala, az, ami nincs benne a tankönyvekben” - mondta Hegyi Endre a Vásárhelyi Híreknek.
Hozzátette, eddig minden iskolában ő maga is egy-egy - rá ösztönzőleg ható - szubjektív élményt kapott. A Gregusban például a kicsöngetés ellenére sem engedték abbahagyni az előadását. Az Eötvösben olyan osztálynak is tartott előadást, akik kiránduláson voltak Isonzónál. A régi tárgyakat kézbe véve, az egyik diák megjegyezte: „A kezünkben bizsereg a történelem.”
A diákok meglepődnek, amikor Hegyi Endre megmutatja nekik azt a fotót, amelyen a 46-os ezred katonái láthatók. Táblát tartanak a kezükben, a felirattal: mindannyian vásárhelyiek vagyunk, saját akaratunkból készítettük ezt a fotót, üdvözletüket küldik a 46-os bakák.
Hegyi Endre elmondta, éppen az ilyen személyes élményekre reagálva mindig elmondja a diákoknak, hogy otthon érdeklődjenek a dédszülők rég elfeledett cipősdobozai iránt, amelyek esetleg régi első világháborús fotókat, relikviákat rejthetnek.
„A történelem mértékegysége az idő” - fogalmazta meg sajátos ars poetica-ját Hegyi Endre, utalva arra, hogy fontos a múlt megismerése, és sürget az idő, hogy ne vesszenek el örökre az egyes családok életútját befolyásoló emlékek.
