Mintegy ezer kormoránnal és hóddal díszített alsóneműt rendelt a cseh környezetvédelmi tárca, amely ezekkel akarja népszerűsíteni a környezetvédelmet.
Az ezer alsóneműre a Csehországi Környezet nevet viselő népszerűsítő kampány keretében írt ki közbeszerzési eljárást a cseh környezetvédelmi tárca. A cseh szaktárca szóvivője azt mondta: azért esett választásuk erre a két motívumra, mivel a kormorán olyan madár, amelyet törölték a védett állatok listájáról, a hód pedig a természet része még akkor is, ha a környezetre gyakorolt hatása nem mindig pozitív.
Erről a hazai erdőgazdálkodási, környezetvédelmi szakemberek többet tudnának mesélni, mert egyre több kárjelentés érkezik a hazai vízfolyások mentén, a túlzottan elszaporodott európai hód miatt. Az erdőtulajdonosok sérelmezik, hogy a hódok kidöntik a fákat, és a károkért senki nem kárpótolja őket. A természetvédelmi törvény szerint viszont egy védett állat által okozott kárt az viseli, akinek a birtokán az adott kár keletkezett. A Hódmezővásárhely környéki vizek mellett élő hódok még nem okoztak gondot, igaz kevesen vannak.
Megírtuk, A WWF nemzetközi természetvédelmi szervezet nyolc eurázsiai hódot engedett szabadon 2006 novemberében a Mártélyi Tájvédelmi Körzetben. Az állatok igen rövid időn belül elhagyták a nekik otthonul szánt Körtvélyesi-holtágat, egy család azonban a közelben, a Kenyereéri-csatornánál telepedett le. 2011. novemberében a Mártélyon rendezett „Hódmezővásárhelyi Hódvédelmi Program” II. kerekasztal megbeszélésen elhangzott, egy 5-6 tagú hódcsalád él, de az eltelt idő alatt már két generáció indult útnak, hogy a környező területeken új élőhelyet keressen. A szakemberek azt mondják, addig nincs probléma, amíg az ártéri erdőkben élnek.
Az európai hódot a XIX. században levadásztak, így eltűnt hazánkból, de a WWF Magyarország 1996-ban nagyszabású hód-visszatelepítési akcióba kezdett, amelynek során – a Mártélyi Holtágban eleresztettekkel együtt - 234 rágcsálót engedtek szabadon az ország különböző részein. Ma egyedül Győr-Moson-Sopron megyében 800-1000 példány élhet, a Szigetközben 500, de a Hanságban is 230, és vannak családok a Rábán és a Rábca- Répcén is.
A Zalán két éve jelent meg és feltehetőleg hamarosan ott lesznek a hódok a Balatonban is. Ugyancsak terjednek a Tisza mentén és a Duna alsóbb szakaszának mellékfolyóin is. Már az összes nagyobb hazai folyó mentén élnek.
A gond, hogy Európa legnagyobb rágcsálójának természetes élőhelyei, az ártéri erdők ugyanakkor jelentősen megritkultak az elmúlt évszázadban. Legtöbb helyen mindössze néhány méter széles sávban maradtak meg, amit mezőgazdasági területek öveznek, sok helyütt az ártérre pedig a természetes erdők helyett gazdasági célú, gyorsan növő nyárfákat ültettek. Ráadásul a vízügyi gyakorlatnak megfelelően a vízparton hagyni kellene egy 6,7 méter széles nyílt sávot, amely árvíz idején megkönnyíti a védekezést. Ezt a sávot néhány évente megtisztítják, jobb esetben csak az egyik parton, máskor mind a kettőn. Persze meg lehetne tenni, hogy a hatméteres sáv után hagynának egy természetes, magról felnőtt ártéri galériaerdőt, csakhogy ez a hazai folyók összességében több ezer kilométeres partjai esetén óriási kihasználatlan terület, így a vita innentől a természetvédelem, a gazdasági erdőt ültetni szándékozó erdészet és a magángazdálkodók között folyik.
Ha pedig megjelenik a hód és döntögeti a fákat, mind a gazdasági erdőt ültetni szándékozó erdészet mind a magángazdálkodó hárít, hogy ki fizesse a kárt, vagy ki viszi el a hódokat. Az állam azonban eddig nem akart fizetni, és jogilag igaza van, hiszen az érvényes rendelkezések szerint a gazdálkodóknak kellene mindent megtenniük a vadkár elkerüléséért. Ez a hód esetében a fák egy méter magasságig drótkerítéssel való bekerítését jelenti. A vízpartot viszont nem lehet elkeríteni, mert akkor más vadakat is elvágnának a víztől.
A Mártélyi-, Körtvélyesi részeken élő hódok kártételéről még nincs hír, igaz kevesen is vannak, de nem is nagyon láthatók.
