
1930-ban született Szegeden, de lelkészi hivatása főként Hódmezővásárhelyhez kötötte, édesapjáról Pákozdy Ferencről a városban utcát neveztek el. Nevét vette fel a helyi sakk egyesület is.
Pietro Metastasio :
GALATEA
Örülni reménytelenül,
Remélni értelem nélkül,
Félni, ha veszély nem rezdül,
Testet adni az árnyéknak,
Nem hinni az igaznak,
Létet adni gondolattal,
Száz képnek minden pillanattal,
Ébren álmodni százszor is nappal,
Halni halált nem találva,
A kínt örömnek kiáltva,
Magunk feledve s mást féltve,
És gyakorta sétát téve
Félsztől félszig, vágytól vágyig,
E tébolyok Ámort jelzik.
(Pákozdy Miklós ford.)
1949-ben iratkozott be a budapesti református teológiára, ott szerzett teológiai diplomát. Lelkészi, egyházmegyei lelkészi, teológiai előadói beosztásokban dolgozott, egy ideig a református egyház külügyi osztályának is munkatársa volt.
Novellái, műfordításai évről évre a Szegedtől Szegedig antológiában jelentek meg. A Szegedi Szilánkok művészcsoport karakteres előadó egyénisége, a költészet, a műfordítás nyelvi-esztétikai kérdéseinek szakértője volt. Számos fiatallal szerettette meg a magyar és a világirodalom klasszikusait, egyik kedves tanítványa Diószegi Szabó Pál jogtörténész, ókortörténész és költő. Pákozdy Miklós többek közt Heinrich Heine, Guillaume Apollinaire, Michelangelo Buonarroti verseit fordította, de régi európai népi balladák szövegeit is közel hozta.
Az író, műfordító, református lelkész, tudós tanár 83 éves korában, 2013. január 24-én a Szentesi Református Idősek Otthonában hunyt el.