Sok érv szól amellett, hogy rendszámosítsák a segédmotorkerékpárokat. Vásárhelyen ezernél több tulajdonost érint. A "suhanó halál" kérdése sincs még megoldva.

Talán sokaknak meglepő, de minden évben egyre több segédmotoros szenved balesetet és sérül meg hazánk útjain, ráadásul volt olyan országrész, ahol háromszor annyi balesetet okoztak az 50 köbcentiméteres motorral közlekedők, mint nagymotoros társaik.

Szinte minden résztvevő szabályozott keretek között közlekedik, csak a robogók és az ötven köbcenti alatti motorok rendszámozása lóg a levegőben.

Már 2009-től tervezték a segédmotoros kerékpároknál a forgalomba helyezést megelőző vizsgálatot és ennek alapján a hatósági engedélyt, valamint a jelzést.

A hatósági nyilvántartásba vétel hiánya és a jelzésnélküliség megnehezíti a segédmotorok és vezetőik közúti ellenőrzését, gátolja e járműkör nemzetközi forgalmát, megnehezíti a lopásokkal kapcsolatos rendőrségi nyomozási eljárások lefolytatását, nehezen kezelhetővé teszi a biztosítási szerződések megkötésének és a kártérítések elbírálásának lebonyolítását is.

A téma újra felbukkant, amikor a napokban egy közlemény szerint közlekedésbiztonsági okokra hivatkozva a fejlesztési tárca indokoltnak tartja a segédmotorok rendszámosítását.

A becslések szerint mintegy hatszázezer érintett jármű többsége tíz évnél idősebb lehet, így első forgalomba helyezésük környezetvédelmi jellemzőik alapján – az uniós előírásokon alapuló hazai szabályozás szerint – meg sem történhetne.

A 2009-es tervekben az eljárások hatósági díja mintegy 15-20 ezer forintot jelentett volna. Ez a költség ma sem lenne kevesebb. A tárca viszont belátja, hogy a rendszámosítás jelentős, a motorkerékpárok értékéhez képest aránytalanul nagy költségeket róhatna az üzembentartókra, a bevezetéshez így valószínűleg jogszabály-módosításokra és egy egyszerűsített, költségkímélő eljárásrend bevezetésére lenne szükség.

Hódmezővásárhelyen a becslések szerint ezernél több segédmotorkerékpár tulajdonost érint majd az új szabályozás.

Szintén rendezésre vár, az autóstársadalom egy részénél „suhanó halálnak” nevezett elektromos kerékpárok szabályozása. A morbidnak tűnő elnevezés pedig onnan ered, hogy a kényelmes, szinte teljesen hangtalan, elektromos meghajtást előszeretettel használó idős emberek, 30-40 kilométeres sebességgel közlekednek, miközben nemcsak a járművük tulajdonságaival és az útviszonyokkal nincsenek tisztában, de sokszor az alapvető közlekedési szabályokat sem ismerik.