Egy vádlott büntetése esetében megváltoztatta a Szegedi Ítélőtábla dr. Hegedűs István vezette büntető tanácsa az emberölés bűntette és más bűncselekmények miatt Farkas Tamás és társai, Farkas Antal és Farkas Antalné ellen indított büntetőügyben a Bács-Kiskun Megyei Bíróság ítéletét.
Az ügy I. rendű vádlottjának főbüntetését eltúlzottan súlyosnak találta a táblabíróság, ezért 17 év fegyházról 15 év börtönre enyhítette. Az indoklás szerint e döntésénél - többek között - figyelembe vette az ítélőtábla a vádlott személyiségét, azt, hogy a tett elkövetésekor, amire egyébként testvére bíztatta fel, kétszer is el akarta hagyni a helyszínt, és oda csak testvére hatására tért vissza.
Nem változott viszont a II. és a III. rendű vádlott büntetése, mert azt az ítélőtábla az elkövetett cselekményhez mérten arányosnak találta. Farkas Antal társtettesként, előre kitervelten, nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettéért, és társtettesként, folytatólagosan elkövetett lopás vétségéért – halmazati büntetésül – életfogytig tartó szabadságvesztés büntetést és 10 év közügyektől eltiltást kapott. A bíróság kimondta: a II. rendű vádlott büntetéséből legkorábban 30 év letöltése után bocsátható feltételesen szabadlábra.
Farkas Antalné III. rendű vádlottat – aki az I. és a II. rendű vádlottak édesanyja - előre kitervelt, nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettéért, mint bűnsegédet 10 év fegyházra és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte a bíróság. Esetében az indokláskor kiemelte a tanácselnök bíró: nem szokványos, hogy egy bűnsegéd, aki nincs is ott a tett elkövetésének helyszínén, ilyen súlyos büntetést kapjon, még ha emberölésről is van szó. Azonban a III. rendű vádlott sem szokványos bűnsegéd volt, hanem egy édesanya, aki tudva arról, mire készülnek fiai, még csak meg sem próbálta visszatartani őket a tettükről, hanem segítségükre volt, sőt mi több, még részesedést is kért a megszerzett javakból. Ezért a büntetés enyhítése szóba sem jöhetett.
Az ítélet jogerős, ellene fellebbezésnek nincs helye.
Az I. és a II. rendű vádlott 2010-ben kisebb értékű lopásokat (paprikát, szivattyút tulajdonítottak el Soltvadkerten) követtek el. 2010. július 18-án este a II. rendű vádlott azzal állt elő az anyja házában, ahol akkor az I. és a II. rendű vádlott is lakott, hogy „Van egy kis pénzkeresési lehetőség, van egy öreg paraszt, akit el kellene tenni láb alól, ki kellene nyírni.”. A II. rendű vádlott rábeszélte testvérét, az I. rendű vádlottat arra, hogy ezt a tettet közösen kövessék el.
A II. rendű vádlott korábban már ismerte a 69 éves, egyedül élő, szőlőbirtokkal rendelkező G. József sértettet, ugyanis néhány alkalommal füvet nyírt és egyéb udvari munkát végzett nála, és bejáratos volt a házába is. Ott enni kapott, és a sértett kölcsönökkel is kisegítette. A nehezen mozgó, legyengült, bottal járó sértett egyébként súlyos rákbeteg volt, de a vádlottak erről nem tudtak.
A III. rendű vádlott meg sem próbálta lebeszélni fiait a tervükről, sőt még tanácsokkal is ellátta az I. rendű vádlottat, azt mondva: fekete ruhát vegyen fel, és átadott neki egy pár gumikesztyűt és egy maszkszerűen kivágott sálat is.
A II. rendű vádlott arra számított, hogy a sértettől pénzt és pénzé tehető ingóságokat szereznek, és korábban látta, hogy a sértettnek van egy VW Golf autója és egy UAZ-nak vélt másik kocsija is. A II. rendű vádlott az I. rendű vádlottnak az elkövetésért ötvenezer forintot és a VW Golf autót ajánlotta fel. Ez követően a II. rendű vádlott egymaga elment a sértett utcájába, felmérte, hogy akadályozó tényező nincs, hazatért, és azt tervezte, hogy az I. rendű vádlottat beküldi majd be a sértetthez. A III. rendű vádlott nem sokkal 10 óra előtt kikísérte a fiait, és azzal vált el tőlük, hogy majd osztoznak.
Az I. és a II. rendű vádlott este 10 óra körül ért a sértett házához, ahol az I. rendű vádlott - gumikesztyűt húzva, a kivágott sállal arcát eltakarva - bemászott az udvarba, ahova követte a II. rendű vádlott. Itt a II. rendű megmutatta, melyik épületben lakik a sértett, és azzal küldte be az I. rendű vádlottat, hogy a sértettet „készítse ki”. Az I. rendű vádlott be is ment a házba, de észrevette, hogy a sértett a zajra felébredt, ezért visszatért az udvarra, és azt mondta, ő ezt nem csinálja, hazamegy. Ekkor a II. rendű vádlott kijelentette: „Ha már itt vagyunk, meg kell csinálnunk, mert már nincs visszaút”, és az I. rendű vádlott kezébe adott egy, az udvaron álló autóról leszerelt mintegy 2 kilós féktárcsát, arra utasítva őt, hogy „Ezzel, amíg él, addig üssed!”.
Az I. rendű vádlott visszatért az épületbe, de megint meggondolta magát, és visszafordult, amikor a II. rendű vádlott pofon ütötte, kijelentve: „Ha a családba akarsz tartozni, akkor ezt meg kell tenned!” Ekkor az I. rendű vádlott a sértett ágyához ment, előbb többször ököllel ütötte meg a felébredő idős férfit, majd a féktárcsával ütött a sértett fejére. A II. rendű vádlott azonban látta, hogy a sértett még mozog, ezért kivette a kezéből a féktárcsát, majd miután az I. rendű vádlott kiment az udvarra, és a kapunál várt, a II. rendű vádlott még néhány ütést mért a sértett fejére.
Ezt követően a II. rendű vádlott összepakolt néhány ingóságot, és testvérével további értékek után kutattak. Végül összesen mintegy 300 forintnyi értékkel távoztak a helyszínről, ebbe beleértve a VW Golf gépkocsit is.
Hazaérve anyjuk segített az értékek behordásában, majd a fiai elmeséltek neki a történteket. Másnap hajnalban az I. rendű vádlott a lopott kocsival autózott, amikor Bócsa előtt felborult egy kanyarban. A rendőrség a baleset környékén gyalogosan hazafelé tartó I. rendű vádlottat feltartóztatta, majd előállította. Közben megindult az autó tulajdonosának keresése, akit a rendőrök odahaza, az ágyában, egy paplannal letakarva, holtan találtak meg – áll az I. fokon eljáró bíróság ítéletében.
Társtettesként, előre kitervelten, nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettében, és társtettesként, folytatólagosan elkövetett lopás vétségében mondta ki bűnösnek a Bács-Kiskun Megyei Bíróság 2011. október 11-én F. Tamás (1991 – soltvadkerti lakos) I. rendű vádlottat. Ezért őt a bíróság – halmazati büntetésül – 17 év fegyházra és 9 év közügyektől eltiltásra ítélte.
Az ügy II. rendű vádlottja, F. Antal (1987 – soltvadkerti lakos) társtettesként, előre kitervelten, nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettéért, és társtettesként, folytatólagosan elkövetett lopás vétségéért – halmazati büntetésül – életfogytig tartó szabadságvesztés büntetést és 10 év közügyektől eltiltást kapott. A bíróság kimondta: a II. rendű vádlott büntetéséből legkorábban 30 év letöltése után bocsátható feltételesen szabadlábra.
F. Antalné (1968 – soltvadkerti lakos) III. rendű vádlottat előre kitervelt, nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntettéért, mint bűnsegédet 10 év fegyházra és 8 év közügyektől eltiltásra ítélte a bíróság.
Az ítélet ellen az ügyész a III. rendű vádlott esetében hosszabb tartamú szabadságvesztés kiszabása érdekében nyújtott be fellebbezést. Az I. rendű vádlott és védője a büntetés enyhítése, a II. rendű vádlott és védője határozott tartamú szabadságvesztés büntetés kiszabása, a III. rendű vádlott és védője elsődlegesen felmentés, másodlagosan a büntetés enyhítése érdekében nyújtott be fellebbezést, így került az ügy a Szegedi Ítélőtáblára.
