Az idei nyáron ezidáig elmaradt a vérszívó szúnyogok inváziója, és komoly tömegekre már nem is számíthatunk. Félteni azért nem kell őket, mert bár a felnőttek között magas a halandóság, a peték viszont sok mindent kibírnak. Most pihennek, rendezik soraikat, hogy a megfelelő pillanatban ismét bearanyozhassák estéinket és éjszakáinkat.
A tavalyi, szokatlanul csapadékos évhez képest idén egyelőre valóban kevesebb csípő szúnyoggal találkozhattunk, aminek alapvető oka az átlagos évekhez viszonyítva is száraz, csapadékban szegény tavaszi időszak.
Lesben állnak
Ettől függetlenül nem szabadultunk meg a szúnyogoktól. Jelenleg nyugalmi állapotban, a peteburok mögött rejtőzve várnak a szükséges feltételekre, elsősorban vízre és a lárva állapotban táplálékul szolgáló baktériumok felszaporodására. A „nyugvó harcosok” ilyenkor perceken belül kikelnek, de akkor sem jönnek zavarba, ha a nedvességhiány miatt a pete korábban, akár röviddel a lerakása után kiszáradt. Ilyenkor a lárva fejlődése nem indulhatott meg, de ahogy víz éri, a folyamat beindul, mintha mi sem történt volna.
Pete-lárva-báb-imágó
A rovarok, köztük a szúnyogok is életük során több átalakuláson is keresztül mennek. A nőstény által lerakott petékből először kikel a lárva, amely mozog, táplálkozik, majd a megfelelő fejlettségi szinten bebábozódik. A báb állapotból fejlődik ki a „végleges” formája, ezt nevezzük imágónak. A szúnyognak ezt az alakját ismeri mindenki, ekkor repül és „csíp”.
A kifejlett szúnyogok halandósága rendkívül nagy. Nyáron például, a száraz melegben sokkal rövidebb ideig életképesek, mint a magasabb páratartalmú időszakokban, és az erős szél is igencsak megtizedeli aktuális állományukat. Természetesen tarolják őket a velük táplálkozó és a rajtuk vagy bennük élősködő élőlények és a vegyszeres irtás is.
A rovarok mennyiségét mégis elsősorban a fejlődésük szempontjából ideálisnak tekinthető élőhely megléte és minősége befolyásolja. A nagyobb, nyílt felületű vizeken az áramlás, a hullámzás és a lárvákat fogyasztó halak jelenléte miatt jellemzően nem alakul ki jelentős állományuk. A sekély, meleg, áradások után visszamaradó vagy az esőzések során kialakuló, viszonylag védett vizekben viszont tömegesen tenyészhetnek. Mivel ezek a csapadék függvényében jönnek létre, a szúnyogok száma is az eső mennyiségén múlik.
Nem "esznek" vért
A szúnyogok nem élelemforrásként tekintenek az emberre, a vér a szaporodásukhoz szükséges. A hímek egész életükben növényi nedveket szürcsölgetnek, és ezen a menün élnek a nőstények is. Sok fajnak azonban a sikeres szaporodáshoz vérre van szüksége, amely megfelelő tápanyaggal látja el a bennük fejlődő petéket. Enélkül azok életképtelenek lennének. A szúnyogok látása egyébként nem túl jó, az „áldozathoz” a testből kisugárzódó hő, illatok és a kilélegzett szén-dioxid vezeti el őket.
Nem valószínű az invázió
Sok rovar esetében megfigyelhető, hogy bizonyos időszakonként tömegesen jelennek meg, máskor pedig alig találkozunk velük. Ám ezeknek a kis vérszívóknak ez nem szokásuk, ők folyamatos ostrom alatt tartanak minket. A csípő szúnyogok csoportját alkotó fajok ugyanis eltérő ritmusban fejlődnek, és még egy fajon belül is a tenyészőhely vízhőmérsékletén múlik, hogy mikor válnak kifejlett rovarrá, azaz mikor kezdenek el „csípni”. A szúnyogrjazás tehát épp olyan kiszámíthatatlan, mint az időjárás, de a lárvák átlagos fejlődési üteme alapján azért készülhetünk: meleg nyári időszakban a nagy esőzéseket követő második héttől lehet megnövekedett szúnyogmennyiségre számítani.