A II. világháború, a vészkorszak idején zsidók életét megmentő tizenegy embert ismertek el „Helytállásért” oklevéllel augusztus 4-én, Wallenberg születésnapján, a humánum napján, a budapesti, Páva utcai Holokauszt Emlékközpontban.
Képünk az elismerések átadásán készült
A Betegápoló Irgalmasrend magyarországi vezetője úgy vélte: az embermentők felismerték, mit tesz embernek lenni és mi a feladatuk. Kozma Imre hangoztatta: „A mi dolgunk az, hogy elgondolkozzunk azon, mit jelent, hogy vigyázzunk magunkra. (...) Egyszerűen tegyük meg azt, amit meg kell tenni azért az emberért, aki éppen rám szorul, és ebben az esetben átalakul a világ” – tette hozzá, megjegyezve: „arra az újra vágyakozunk, ahol az ember őrzi emberarcát, ahol az ember valóban testvéreként megteszi azt, amit éppen tőle vár az élet”.
A 2012-ben alapított „Helytállásért” magyar embermentő elismerést olyan emberek, illetve leszármazottaik vehették át, akik akár saját életük kockáztatásával is mentették zsidó embertársaikat. A díjat Raoul Wallenberg svéd embermentő, diplomata születésének évfordulóján adják át. Az idei díjazottak között rendőr felügyelő, lelkész, tanár és vendéglős is van.
Szénási Gyula Szegeden szolgált tartalékos zászlós gazdatisztként. Ott ismerkedett meg Barta János gabonakereskedővel, aki feleségével, Pick Stefániával megkérte, mentse meg lányukat, Barta Zsuzsit. Szénási Gyula tanítónő feleségével, a csicsatéri (Hódmezővásárhely területéhez tartozó Székkutas tanyaközpont) állami népiskola tanítói lakásban lakott 1944 áprilisától szeptember 7-ig. Ígéretéhez híven, álruhában menekítette ki Szegedről a mindenki által jól ismert Pick család sarját, Bartáék lányát. A közelgő szovjet hadsereg miatt Zsuzsi a Szénási családdal előbb Albertirsára, majd a felszabadulást követően Komáromba költözött.
