A Munkácsy-díjas festőművész a tárlatvezetésén beszélt az alkotók és alkotásaik egymásra hatásáról, és arról hogy a gazdaság és a társadalom változásai tetten érhetőek.
"A jubileumi hatvanöt évével már statisztikai szempontból időskorba lépett a Vásárhelyi Őszi Tárlat" mondta a hódmezővásárhelyi Alföldi Galériában Miklós Péter, a Tornyai János Múzeum igazgatója, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy egy folyamatosan megújuló, a kortárs képzőművészeti trendekkel lépést tartó kiállításról van szó.
A napokban elbontásra kerülő tárlat mind a látogatók, mind a szakma irányából elismerést vívott ki, bizonyítva, hogy Hódmezővásárhelynek minden ősszel helye van a kortárs képzőművészeti színtéren, hiszen a már komoly pályát maguk mögött tudó művészek és a fiatal alkotók egyaránt szép számmal adtak be műveket és érdemeltek ki díjakat, mindez igazolja, hogy a hatvanötödik tárlat a fiatalság dinamizmusával köszön el.
"Gyermekkorom óta figyelemmel kísértem a Vásárhelyi Őszi Tárlatokat" mondta el az idei kiállítás záró tárlatvezetésén a most nyolcvanéves Hézső Ferenc, Munkácsy-díjas festőművész, aki 1961 óta rendszeres résztvevője a képzőművészeti seregszemlének. S aki ilyen hosszúidőn át részt vesz a tárlaton, annak felelőssége, hogy évről évre új szándék, gondolat, érzelmi többlet kerüljön a terem falára.
"A hatvanöt év tárlataira visszatekintve láthatóak a gazdaság és a társadalom változásai – fogalmazott a tárlatvezetésen a művész, hozzátéve, hogy ma nem egyszerű feladat alkotónak lenni. Mint ahogy a camera obscura megjelenése hatással volt a művészetre, úgy a mai mobiltelefonok fényképezőgépei és az eszközök alkalmazásai a valóság ábrázolásán túlmutató utakat irányoznak elő az alkotóknak, s közben a modern lakáskultúra egyre kevesebb területet ad a műtárgyak elhelyezésére," tette hozzá Hézső Ferenc.
A festőművész tárlatvezetését a Tornyai-plakettet idén elnyert Ámmer Gergő alkotásaival kezdte, aki naturális eszközeivel és a gipsz nyers színével súlyt adott műveinek. Az alkotások között Hézső Ferenc szólt Németh László munkáiról, aki az amerikai expresszionizmus módszerét alkalmazva a földre fektetett vászonra juttatja az olajfestéket és Kaliczka Patrícia képeiről, akinek alkotásain több történet egymásra csúsztatva lép egymással kommunikációba, miközben Magén István festményeihez a számgépes képszerkesztés ad mintát.
Hézső Ferenc beszélt két saját alkotásáról is. A turisták a csomorkányi templomromnál című kép annak kettősségére mutat rá, hogy a szakrális jelentőséggel bíró és múltunkat jelentő templomrom hogyan válik látványossággá a szabadidejüket töltő kirándulók számára, míg a Tüntetők című festmény a ma gyakran előforduló demonstrációkról „szólva” bemutatja, hogy a résztvevők mind mást és mást akarnak, s igazán közük nincs is egymáshoz.
A kiállítás alkotásai a napokban visszakerülnek a művészekhez, de a művek láthatóak maradnak a tárlat katalógusában, s a múzeum munkatársai megkezdik a felkészülést a jövő évi tárlatra.
Az Alföldi Galériában új tárlat december 6-án, csütörtökön nyílik a XXII. Hódmezővásárhelyi Kerámia Szimpózium beszámoló kiállításával.
