A Határtalan Régészet az első olyan színes, ismeretterjesztő régészeti magazin Magyarországon, mely biztos támpontot nyújt és eligazít az ásatások, a régészeti szenzációk és felfedezések világában, mindezt mindenki számára közérthető módon: rengeteg látványos fotóval, térképpel, ábrával.
A negyedévente megjelenő, exkluzív megjelenésű, mégis elérhető áron kapható, előfizethető magazin kiváló régészekből, történészekből, antropológusokból álló szerzőgárdájának legfőbb célja, hogy a lehető legvilágosabban és legérthetőbb módon, de mégis szórakoztatva vezesse be a lap olvasóit a régmúlt és a régészet titokzatos és valóban határtalan világába!
Az idei első számban a tatárjárás pusztításának drámai részleteiről olvashatunk. Arról a tatárjárásról, amely történelmünk egyik legismertebb egy éve és amely már általános iskolában tanult tragikus epizódja, amikor a Batu kán vezette mongolok 1241 márciusában betörtek az országba, a muhi csatában megverték a magyar haderőt, majd IV. Béla királyt az Adriai-tenger partjáig üldözve raboltak, dúltak, fosztogattak és gyilkoltak a Magyar Királyság területén. Majd csaknem pontosan egy év múlva ugyanolyan hirtelen távoztak, ahogy jöttek.
Mi történt ebben a 12 hónapban? Hogyan lehetett egyáltalán túlélni ezt az időszakot? Ezt dolgozza fel a Határtalan Régészet, a szegedi Móra Ferenc Múzeum magazinjának legfrissebb száma.
Nagyobb volt veszteség, mint a két világháborúban, és a tatárjárás pusztítását sokan és sok módon próbálták már meghatározni, vannak akik a magyar népesség felének haláláról írnak, mások ennél jóval óvatosabban fogalmaznak. Abban viszont teljes az egyetértés, hogy 1100 éves történelmünk az arányokat tekintve legnagyobb emberveszteséget követelő tragédiája volt- mondta egy interjúban Dr. Felföldi Szabolcs régész, az SZTE BTK Régészeti Tanszékének tudományos munkatársa, a lap főszerkesztője.
A legóvatosabb becslések szerint a lakosság 15 százaléka lelte halálát, ami az akkori népességet tekintve legkevesebb 3-400 ezer főt jelent. Ehhez képest az első világháborúban a teljes népesség négy, míg a másodikban 6,5 százaléka veszett el
1241-1242-ben zajlott le a tatárjárás, arányaiban a magyar történelem legnagyobb emberveszteséggel járó pusztítása, mely a Határtalan Régészet friss számának központi témája. A vadabb elképzelések szerint hazánk lakosságának fele, de a legvisszafogottabb feltételezések szerint is minimum a 15%-a hunyt el ez alatt a rövid időszak alatt. Csak viszonyításképp: az első világháborúban a lakosság 4%-a, a második világháborúban pedig a teljes lakosság 6.5%-a esett el.
A legalább 300-400 ezer ember életét követelő pusztítás nem csak az emberveszteség, hanem a brutalitás miatt is drámai esemény volt hazánk történetében. A rablás és fosztogatás mellett általános volt a nemi erőszak és a tömeges brutális gyilkosságok is. Dunaföldvár mellett például 33 személy gödrökbe dobált maradványait találták meg. Ezek közül csak két csontváz volt ép, a többi halottnak (főként gyermek és serdülőkorúak) csak a testrészei kerültek elő. A különböző helyszíneken megtalált áldozatok 60%-a gyermek és fiatal, 34%-a nő.
Rogerius mester, korabeli krónikaíró beszámolóját is olvashatjuk a magazinban: „Elvitték a zsákmányt és ott csak az asszonyi és emberi holttestek maradtak, egyesek darabokra vágva, egyesek egészben. A mezőkön és az utakon sok halandónak a teste feküdt, némelyik levágott fejjel, némelyik darabokra szabdalva, a falvakban és egyházakban pedig, amelyekben menekülést kerestek, összeégve."
A tatárjárást kísérő éhezés miatt is rengetegen veszítették életüket, sőt: megjelent az éhezők között a kannibalizmus is. A régészek olyan csontleleteket találtak, melyek alapján feltételezhető, hogy nem csak az elhullott háziállatok, hanem az elhunyt gyermekek húsát is megették az éhező emberek.
