Félrevezető volt úgy bemutatni a vármegye rendszert mintha ez egyszerűen az egész magyar történelem változatlan és egyértelműen pozitív szimbóluma lett volna.

Az Országgyűlés 134 igen, 52 nem szavazattal szeptember 8-án döntött arról a törvényjavaslatról, amelynek értelmében a vármegyék ismét megyék lesznek, visszaállítva közigazgatási és földrajzi jellegű nevüket, a főispánok pedig ismét kormánymegbízottként látják el feladatukat.

A módosítások elsődlegesen jogtechnikai és terminológiai jellegűek, nem irányulnak az érintett szervek feladat- és hatásköreinek érdemi átalakítására, nem változtatják meg a közigazgatási, hatósági vagy önkormányzati jogviszonyok tartalmát, és nem érintik az egyes eljárások anyagi jogi vagy eljárásjogi feltételrendszerét.

A szabályozás célja az, hogy a jogrendszerben alkalmazott elnevezések egységesek, következetesek és a jogalkalmazók, valamint a jogkereső közönség számára egyértelműek legyenek.

Sok helyen megjelent, hogy a kritikusok szerint a „vármegye” egy történelmi, feudális jellegű fogalom, amely nem feltétlenül illik a 21. századi, demokratikus önkormányzati rendszerhez. A jogtudományi kritikák is felvetették, hogy egy régi elnevezés visszaemelése önmagában nem teszi modernebbé vagy hagyományőrzőbbé a közigazgatást.

A történelmi vármegye a rendi társadalomhoz, a nemesi önkormányzathoz és az ispáni rendszerhez is kapcsolódott. Ezért egyesek szerint félrevezető úgy bemutatni, mintha ez egyszerűen az egész magyar történelem változatlan és egyértelműen pozitív szimbóluma lenne.