Domborműavatással kezdődött Hódmezővásárhelyen az Őszi Hetek programsorozat. Október 3-án délelőtt felavatták Kenéz Ernő és Ilosfalvy Róbert operaénekesek, valamint Antal Imre zongoraművész, televíziós személyiség domborművét.
A bronz alkotásokat Lantos Györgyi szobrászművész készítette és Kenéz-Heka Etelka, az egyik énekes özvegye adományozta Hódmezővásárhelynek.
Az ünnepségen tartott beszédében Almási István polgármester hangsúlyozta: az önkormányzat úgy döntött, hogy a felújított Bessenyei Ferenc Művelődési Központ oldalán elhelyezendő emléktáblákkal, domborművekkel olyanokra emlékezik és emlékezteti az utódokat, akik a művészetek terén kiválót alkottak.
Kószó Péter alpolgármester úgy vélte: vannak emberek, akiket nem lehet elfelejteni, mert életművükkel mind szülővárosuk, mind az ország vagy akár Európa számára maradandót alkottak, mint például Kenéz Ernő, Ilosfalvy Róbert és Antal Imre.
Kenéz Ernő a Szegedi Tudományegyetemen gyógyszerészként diplomázott, emellett zongorázott, majd a Szegedi Állami Konzervatóriumban tanult, 1950-ben Paulusz Elemér fedezte fel tehetségét. 1952-ben már a Magyar Állami Operaházban énekelt. 1963-ig az Erkel Színházban, a Gördülő Operában is fellépett. Később Kőbányán egy gyógyszertár vezetőjeként dolgozott, 1971-ben ismerkedett meg Heka Etelka előadóművésszel, akivel Bécsbe mentek, ahol magyar éttermet nyitottak.
Ilosfalvy Róbert a vásárhelyi belvárosi katolikus templomban segédkántor, majd kántor volt, 1946-ban a Zeneakadémiára került, 1954-ben a Hunyadi László című opera címszerepében debütált. Ettől kezdve számtalan címszerepben láthatta a közönség. 1968-ban ő volt az első magyar énekes, aki a New York-i Carnegie Hallban elsőként énekelhette Kodály Zoltán Psalmus Hungaricusát.
Antal Imre 1947-ben a szegedi konzervatóriumba került, ahol 1951-ben végzett, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola után az Országos Filharmónia szólistája lett. A világ különböző színpadain zenélt, a szakma számos díjjal jutalmazta. 1984-ben Erkel-díjat kapott. Szabadidejében a Fiatal Művészek Klubjában szórakoztatta vendégeit, ott figyelt fel rá Békés József író, a Magyar Televízió szerkesztője. Antal Imre 1965-ben állt először kamerák elé. Bár a televízióval párhuzamosan továbbra is zenélt, jobb kezén jelentkezett betegsége miatt szakítania kellett a zongorával. Filmekben, tévéjátékokban is szerepelt.
