Igazán elegánsra, csinosra sikerült az október 3-4-i vásár a hódmezővásárhelyi Rapcsák András sétálóutcában. A szinte teljes hosszában mindkét oldalon felállított egyforma vászontetős pavilonok, illetve a bort, sört, ételt kínáló egyforma házikók között öröm volt sétálni.

„Nem vásárol senki, csak nézelődnek, nincs pénzük az embereknek” - dörmögte egy bizsus, miután a forgalom felől érdeklődtünk. A mellette standoló kézműves hölgy azonnal rávágta: „Dehogyis nincs! Van itt pénz! Ha a kocsmák tele vannak, meg telik napi 1 doboz cigire, akkor van itt pénz!”

„Hát lehet! De a dísztárgyakat, népi holmikat akkor is csak elvétve vásárolnak az emberek. Mi sem tudunk ilyenre költeni”- szállt be egy várandós kismama, aki egy 4-5 év körüli kislánnyal nézegette a láncokat, gyűrűket.

Tegyük hozzá, valóban nem könnyű, így a hó elején vásárlásra biztatni a 2-3 gyerekkel sétáló felnőtteket. Persze nemcsak a családi kasszát befolyásoló árusok voltak, hanem pénzbe nem kerülő, magát „interaktívnak” hirdető játszóház is, sőt egy kisdarab levendulaszappan boldog tulajdonosa lehetett az a gyerek, aki vállalkozott a szappankészítésre.

Mint megtudtuk, a BFMK előtt felállított 4 egységből álló standolók Tahitótfaluról érkeztek és az egyik - egyébként orvos végzettségű - fiatalember elmondta, autentikusnak mondott bemutatójukkal meghívásra érkeztek. Lereszelt szappanból és néhány szál lemorzsolt levendulából, vízzel összegyúrt golyót lehetett készíteni. A másik standnál A/3-as papírlapokon a kenyérkészítésről olvashattunk, miközben egy ifjú lány magányában időszakonként kukoricapalacsintát sütött, majd jóízűen el is csipegette. A harmadik helyen terményképeket lehetett készíteni. Míg a 4. helyen népi ihletésű imázs fogadta a nézőt, egy kiakasztott gúnya, egy vajköpülő, egy bilog, egy szocializmusban is használatos mérleg és még néhány tárgy által. A szerény és szegényes látványra egy a lányával arra sétáló anyuka mosolyogva meg is jegyezte: „lehet, hogy ezeknek az „interaktív játszóteres” fiataloknak az én 10 éves lányom többet tudna mesélni a régi idők háztartásáról!”

Valóban, a városban szinte már minden nagyobb rendezvényen - legutóbb a Susán-Hódtó Retro napon - a helyi gyerekeket olyan élvezetes játszóházak várják (Képeket ITT láthat!), ahol kedvükre gabonát őrölhetnek, dagaszthatnak, kemencében kenyeret süthetnek, régi eszközökkel munkálkodhatnak. Lehet, hogy Tahitótfalura valóban autentikus játszóházzal, kiállítással a vásárhelyieknek kellene menni, és akkor nem kell több tízezer, netán több százezer forintot kiadni a budapesti agglomerációból érkező vendégek „interaktív játszóteréért”.