A felújított népi bútorokkal az állomás váróterme továbbra is az országban egyedülálló. Utolsó simítások a Hódmezővásárhely Népkert állomásépületén.
Az 1939. december 2-án átadott népkerti vasútállomás rekonstrukcióját 2007-ben határozták el, majd hosszú vajúdás után az első ütemben 2009-ben a MÁV Zrt. a tetőszerkezetet felújította és bevezette a gázt az épületbe. A tényleges rekonstrukció tavaly november elején kezdődött.
Az ideiglenes konténerpénztár és -váró kialakítása után felgyorsultak a munkálatok, amelynek ma már „látványos” eredménye van. Eddig a MÁV 50 milliót költött, de hogy a város mennyit, arról még nincs meg a kimutatás, mint ahogy hátra van még – az állomásnak egyediséget jelentő - majolika oszlopok hibás darabjainak a cseréje is.
A népkerti vasútállomás felújítását a MÁV Zrt. és a vásárhelyi önkormányzat közösen végzi. A vasúttársasággal kötött megállapodás értelmében, a város vállalta az épület körüli terület rendezését, parkolók kialakítását, valamint a majolikaoszlopok és a népi bútorok felújítását. Ez utóbbiak - mint képeinken is látható - teljes pompájukban kerültek vissza a váróterembe, amelyek most már inkább egy múzeumi terem hangulatát idézik, semmint egy vasútállomás váróét.
Talán ezt felismerve, a város múzeumi szakemberei érdemesnek tartják, a csupasz falakra felfüggesztett leírással, magyarázó szöveggel, régi fotókkal illusztrálva bemutatni a jellegzetes festett népi bútorok történetét.
A Hódmezővásárhelyi Népkert megállóhelyet a Szeged-Rókus közötti 24 km-es szakaszával 1870. november 16-án nyitották meg. Az Alföld-Fiumei Vasúttársaság építette. Később több vonal is csatlakozott: 1893. október 22-én a Szentes-Hódmezővásárhelyi Népkert közötti helyiérdekű vasút, amely Hódmezővásárhely állomás és az azóta már megszűnt Kishomok megállóhely között a nyílt vonalból ágazott ki Népkertnél egy kanyarral. Ezáltal bővült a személy- és teherforgalom, fejlődött a környék ipara, nőtt a kereskedelem is. Ettől kezdve Hódmezővásárhelynek két állomása van ma is. 1939 decemberében nagy fordulat volt a megállóhely történetében, elkészült a ma is eredeti megjelenését őrző állomásépület. Szabó Sándor nevű építész ízléses tervei alapján épült.
A megállóhely igazi dísze Vásárhelynek, megjelenésében egyedülálló épülete ennek a vonalnak. A perontetőt díszes vásárhelyi majolika burkolatú oszlopok tartják, melynek Szeged felőli része ívben végződik. Az íves rész alatt helyezkedik el a kör alaprajzú díszes ivókút, az ampolna is. Az egyik váróteremet vásárhelyi magyaros festett bútorral rendezték be, mely ma is – immár felújítva - látható, használható. A bútorzatot Balogh József vásárhelyi asztalos mester készítette. A felvételi épület a település népi kézműves iparának egyik szép megjelenítője.
Ma már kevesen tudják, hogy a MÁV 135-ös számú Békéscsaba–Szeged vonala, eredetileg: a Nagyvárad-Szeged-Eszék-Villány vasútvonal mentén helyezkedik el.
