1914. május 12-én született Kárász József. Emlékének tiszteletére születésnapja alkalmából idén első alkalommal ünnepeljük a Vásárhelyi Széppróza Napját.
Ezen a napon – hagyományteremtő szándékkal - a vásárhelyi születésű, illetve helyi kötődésű írók munkásságáról fognak megemlékezni.
Hétfőn (május 13-án) 16 órakor a Kohán György utca 3. szám alatti Kárász-emléktábla megkoszorúzása után, 17 órától a Németh László Városi Könyvtárban ünnepi műsor lesz. (Program a cikk alján.)
Sipka Sándor egyetemi tanár egyik irodalmi cikkében ezt írta róla: „Kárász József életműve irodalmunk számon tartott értékei közé tartozik. Kezdettől fogva ugyanaz a társadalmi elkötelezettség ösztönzi, mint népi származású pályatársait: hitelesen feltárni a magyar parasztság helyzetét, rámutatni a hatalom birtokosainak embertelenségére, és éreztetni a gyökeres társadalmi-politikai átalakulás szükségességét.”
Grezsa Ferenc irodalomtörténész szerint fontos szerepe volt a nagy vásárhelyi író életében a kálvinista ellenzékiségnek; melyhez nagymértékben hozzájárult középiskolai tanulmányai során a Bethlen Gábor Gimnázium szellemisége. Ez motiválta Kárász Józsefet arra, hogy műveiben ne csak a társadalmi sorshelyzetet, a szituációt ábrázolja, hanem azt a lelkiséget is, ahogyan ebben a kálvinista ellenzéki mozgalomban tevékenykedő ember érez és eszmélkedik.
Az író tizenhárom regénye, két elbeszéléskötete mutatja gazdag írói életútját. Művei nemcsak leíró, dokumentatív értékűek, de lírai hangvételű, emberközeli, lélekábrázoló alkotások is.„Kárász József prózája rőzseláng, melynél melegedni lehet, és megtalálják benne az emberek a vágyaikat, eszményeiket” – mondotta Grezsa Ferenc az író egyik könyvbemutatóján. Műveit és munkásságát pedig érett gyümölcshöz hasonlította.
Írói munkásságával, sokrétű bibliográfiai tevékenységével idős korára kiérdemelte a Pro Urbe díjat, és Hódmezővásárhely Díszpolgára címet. Lakóházának a falán Erdős Péter domborműve állít emléket neki, Öreg-Kishomokon pedig utca őrzi Kárász József nevét.
Kárász József már gyermekifjúként a kétkeziek, a dolgozók, szegények ügye mellett kötelezte el magát, akiktől nyelvét, élményvilágát, egész valóját kapta. Az a fajta népi fogantatású, igazmondó epika az övé, melynek legnagyobb mestere Móricz Zsigmond volt, s melyet Kárász első műveinek bírálói Sinka István, Szabó Pál, Veres Péter műveltek. Életműve, a tizenhat nyomtatásban megjelent regény, novelláskötet, a magyar irodalom értékei közé tartozik, könyvészeti munkássága, a hét bibliográfia, repertórium Hódmezővásárhely szellemi kincse, büszkesége.
