Fila Bélát a legelső évektől kedves emlékek kötik Hódmezővásárhelyhez, büszkén vallotta: az elmélet itt vált gyakorlattá, itt tanulta meg a papi hivatás jelentőségét.

Németh László esperes a Vásárhelyi Híreknek elmondta, Fila Béla az elmúlt években több szívműtéten esett át, a legutóbbi éppen a múlt héten volt, viszont ezt már nagyon legyengült szervezete nem bírta. Augusztus 30-án, szombaton este 10 órakor a Szegedi Klinika intenzív osztályán elhunyt.

Dr. Fila Béla római katolikus plébános, nyugalmazott teológia-professzor 1933-ban született Pótharasztpusztán, egy 7 gyermekes katolikus erdészcsalád gyermekeként.

1958-ban a budapesti Római Katolikus Hittudományi Akadémián megszerzett doktori címet követően még ugyanebben az évben június 15-én Vácott pappá is szentelték. 13 évvel később Rómában filozófiából doktorált. Egy éves vecsési időszak után 1959-ben került Hódmezővásárhelyre a Szent István plébániára, ahol mintegy két évet szolgált. Rövid ceglédi kitérő után ismét egy évet Hódmezővásárhelyen tevékenykedett. 1963-tól 1970-ig a Szegedi Hittudományi Főiskolán filozófia tanárként dolgozott, majd 1985-ig Nagykőrösön  plébánosként működött. 1985-től 1999-ig, nyugdíjba vonulásáig a budapesti Hittudományi Akadémia dogmatika tanára volt. Dr. Fila Béla 1981-től püspöki tanácsos, 1993-ban megkapta a megtisztelő pápai prelátus címet.

Amikor Vásárhelyre került 1959-ben, azt tapasztalta, hogy még nagy társadalmi bázisa van az egyházának. A helyi kommunista vezetés az egyház „külső megjelenését” teljesen leépítette, de az emberek lelkében a hit iránti elkötelezettség megmaradt. Fila Béla az elmúlt 50 évben kilenc állomáshelyen szolgált plébánosként, miközben főiskolán és egyetemen is tanított Szegeden valamint Budapesten.

Annak köszönhetően, hogy Fila professzor életében elválaszthatatlanul összefonódott az akadémiai kutatás és a lelkipásztori tevékenység, a katedrán a tényleges életen és valóságon alapuló, ugyanakkor a filozófia nélkülözhetetlenségéről soha le nem mondó reflexiót végzett. Ezen törekvését pontosan tükrözik elsősorban a Vigilia című folyóiratban közölt tanulmányai.

Hódmezővásárhelyhez a legelső évektől kedves emlékek kötik, mert elmondása szerint az elmélet itt vált gyakorlattá, itt tanulta meg a papi hivatás jelentőségét. Kortársaihoz hasonlóan soha nem adta fel a papi munka lényegét, csak alkalmazkodott a korszak által követelt körülményekhez. Kiemelkedő tanári és lelkipásztori munkássága egy tiszteletre méltó, megbecsülésre érdemes életpályáról tanúskodik.

2012 márciusában Nemzeti Ünnepünkön, Hódmezővásárhely díszpolgára címben részesült.

„Alázat és bátorság kell ahhoz, hogy a világ és az emberek érdekében vállaljuk kötöttségeinket. Sok esetben meg kell teremtenünk az egyensúlyt saját akaratunk érvényesítése és a másikra való ráhagyatkozás között. Ha nemcsak önmagában értelmezzük a szabadságot, hanem társadalmi vonatkozásában is, akkor érdekes módon a szabadság mint a kötöttséghez, korlátok vállalásához való bátorságot jelenti”- írta az egyik tanulmányában.