December elsején este a Bessenyei Ferenc Művelődési Központban egyfajta hangulat-hullámvasúton ültünk, Monty Python-i élethelyzetekkel "harsányítva", s a magyar líra gyöngyszemeivel halkítva.
Mindkettőre szükségünk van: a léleknek a versre, lényünknek a humorra. Legalább is a nézőtéren ülők reakciói alapján nem volt ez másképpen Hódmezővásárhelyen sem. Ha nem is volt telt ház, de aki elment Jordán Tamás estjére, annak egy másfajta színházi élményben volt része.
A stand up-est receptje látszólag nagyon egyszerű. Jordán Tamás három pontban foglalja össze: "Egy: Nagyon sok remek történetem van. A színházról, az életemből, saját magamról - erős öniróniával. Kettő: Sok bajom van a stand up-műfajjal. Úgy érzékelem, alig-alig van jó, az előadások többsége egyenesen szenvedést okoz. Az igazi katasztrófa azonban az, hogy a közönség ezekért is odavan.
Három: Mindezt látva fölébredt bennem a dacos düh. Elhatároztam, hogy csinálok egy speciális stand up-ot, amelynek az a lényege, hogy a remek történeteim közé becsempészek verseket is. Hiszen a vers is közlés, sok esetben történet is - amely ráadásul rólunk szól, mindannyiunkról. Azt szeretném, hogy a versek jelenléte természetes és magától értetődő legyen."
Érdemes a Széllel szembe című előadásról tudni, hogy az idei VIDOR Fesztivál különdíjjal jutalmazott műsorszámát láthatták a vásárhelyiek. A megtisztelő cím a műfaj példaértékű megújításáért landolt Jordán Tamás zsebében, reméljük a folytatásnak is részesei leszünk.
(Fotók: Bornemissza Péter)
