A Don-kanyar hősi halottainak tiszteletére rendezett megemlékezést és koszorúzást Hódmezővásárhely Polgármesteri Hivatala.
1943. január 12-én reggel megremegett az ég és a föld a Don partján; az urivi halálkanyarban pergőtűzzel indult meg a szovjet Vörös Hadsereg támadása a Magyar Királyi 2. Honvéd Hadsereg állásai ellen. A Don-kanyarnál a magyar történelem legtöbb áldozatott követelő veresége következett be: a kétszázezres seregből 120 ezren, köztük 113 hódmezővásárhelyi soha nem tért haza.
A megemlékezésen dr. Márki-Zay Péter mondott beszédet, amelyben kiemelte: a 77 évvel ezelőtti január 12-én, a több mint 120 ezer magyarnak, közöttük a 113 hódmezővásárhelyi embernek, nem volt választása. Nem saját akaratukból mentek a harctérre. Fiatalemberek voltak, férjek, édesapák, akiknek nem volt más választásuk. Nekünk szerencsénk van, olyan országban élhetünk, ahol van lehetőségünk nem parancsra cselekedni.
Az ünnepségen többek között részt vett Hódmezővásárhely két alpolgármestere, dr. Kis Andrea és dr. Berényi Károly, több képviselő, a Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetség vásárhelyi csoportjának képviselői és a Magyar Honvédség 5. Bocskai István Lövészdandár Hódmezővásárhelyi Helyőrség katonái. A megemlékezésen áldást mondott Bálint Mihály Gábor hadnagy, tábori lelkész.
