Új sorozatunkban, olyan élménybeszámolókat várunk, amelyekben turisztikai ötletek mellett, praktikus tanácsok is vannak, és nyugodtan meg lehet spékelni szubjektív benyomásokkal is. Egyszerűen azért, hogy a beszámoló után kedvet kapjon az olvasó, hiszen ma már mindenki tudja, hogy az irodák katalógusaiból, vagy a neten a szállásközvetítőkön kinézett szálláshelyek mindig a „legszebb arcukat mutatják,” a valóság meg néha egészen más. 

Több okból is ideális nyaralásra, az olaszországi Chioggia, amely 50 kilométerre van Padovától, és ami a legfőbb: ahonnan mindenféle nehézségek nélkül elérhető Velence. És nem utolsó sorban 6 kilométer hosszú homokos tengerpartja van. A tenger enyhén mélyül, igazi családi nyaralóhely.

Hódmezővásárhelyről Dunaföldvár, Székesfehérvár, Körmend, Rábafüzes felé érdemes menni. A „sztrádahívők” nyári időszakban a zsúfoltság miatt ráfaraghatnak ha Budapest felé az M0-ást és az M7-est választják. A 8-as utat választók Rábafüzes után Graz, Klagenfurt, Udine autópályán érnek Olaszországba, (Az osztrák matrica mellett, az olasz fizetős szakasz 17,70 euro. Nem kevés, de kikerülhetetlen.) Majd Velence felé letérve, a Chioggia táblát kell követni. Az út egyvégtében 13 óra, beleértve a tankolást és egyéb rövid „szükséghelyzet megállást”.

Szállodák tucatjaiból lehet választani akár a tengerparton, vagy a nagyon hangulatos kisvárosban. A szigetre épült Chioggia óvárosát nevezik Kis Velencének, mert itt is több csatorna teszi hangulatossá a városkát. Tudni kell, hogy a külföldi turisták által kevésbé ismert városka igazi olaszos hangulatot áraszt. A sétálóutca teraszai estére megtelnek jól öltözött csevegő nyugdíjasokkal, gyerekes családokkal, fél kilenc felé pedig már az éttermek szabad asztalaira is vadászni kell. Jellemzően a hal, rák, kagyló sokféle elkészítési módjából lehet választani, 7-16 euro közötti árakon. Az étlapokon feltüntetik a szervízdíjat, ami személyenként 1-2,80 euro között lehet.

A több száz éve halászatból élő kisváros csatornáiban kisebb, de inkább nagyobb halászhajók jelzik, hogy itt ez a legfőbb jövedelemforrás ma is.

A Sottomarina nevű 6 kilométeres homokos partszakasz az óvárostól 2 kilométerre van, autóval 5-10 perc, attól függően milyen a forgalom, de akár kerékpárral is lehet menni, időben az sem több, sőt…!

A parton strandsávok tucatjaiból lehet választani. Majdnem mind egyforma, ám van, amelyikhez étterem, bisztró is tartozik. Olyan strandot érdemes választani, ahol ingyenes a parkolás, napernyőt és 1-2 napozóágyat viszont bérelni kell, amit amúgy is igényelne az ember, mert délre igen „kemények lesznek” a júliusi-augusztusi napsugarak. 15 euro körül van pl. 3 „műtárgy”: egy nagyméretű ernyő, két nagy napozó ággyal. (Sok strandon ingyen kölcsönzhetők a gyerekeknek való homokozó játékok.)  Zuhanyozó van majdnem mindegyik strandon. A tenger tiszta és csendes, de ki lehet fogni viharosabb időszakot, amikor nagyok a hullámok.

A strandolás és napozás közötti szünet-napokon jöhet a kultúra: egy velencei túra formájában. Az óváros kikötőjéből a vízibusz átvisz egy Pellestrina nevű szigetre, ahol egy menetrendszerinti busz máris indul, a sziget másik végén rágördül a kompra, amely szintén azonnal indul a Lido nevű szigetre, amelyen tovább buszozva érkezünk (a busz végállomására), a kikötőbe, amely éppen Velencével szemben van. Itt aztán ismét egy menetrendszerinti vízibusz éppen a Szent Márk téren tesz le minket. Az igazán hangulatos, izgalmas, és a gyerekeknek (is) „látványcsemege” vízibusz-komp-autóbusz kombóval 1 órás az út. Az egyszer megváltott 20 euros napijeggyel „Tolnát-Baranyát” be lehet járni, minden járatra érvényes.

Ha már Velence legexponáltabb részét körbejártuk, érdemes a 2-es számú vízibuszjáratra felszállni, mert hatalmas kört ír le a Canale Grande-n át érintve a Rialto-hídat, az óriási luxus óceánjárók kikötőjéig, és ugyanoda - a Szent Márk térre - ér vissza, egy igazán színes és látványos 50 perces út végén. Ehhez egy jó tanács: a vaporettó végébe a nyitott részre érdemes ülni.

Visszafelé ugyanúgy a Lidora kell áthajózni, ahol a buszra felszállás előtt a délutáni-esti forgatagban egy séta és valamelyik - általában olcsó - étteremben egy vacsora is belefér. Chioggiába visszatérve pedig a szállodáig a főutcán végigsétálva egy fantasztikus, valódi olasz fagyi sem maradhat ki.