2004-ben jelent meg a Pécsett élő dr. Debreczeni László könyve, személyes történelméről szóló vallomása, amely az 1957-1959-ben vele megtörténteket mondja el tizennégy fejezetben - XIV stációként. Hitelesen, mégis olvasmányosan. A könyvet november 5-én 17 órától maga a szerző mutatja be a Németh László Városi Könyvtár olvasótermében.
A fülszöveg szerint egy keserédes, helyenként humoros emlékezés az átélt élményekre, felfűzve ama 13 felejthetetlen nap pécsi történéseire. De szó esik a forradalom előzményeiről és arról a kálváriáról, amit sok tízezer társával a szerző is végigjárt a megtorlás éveiben. Internálás, börtön, kitaszítottság az ország összes egyeteméről – az út stációi.
Debreczeni László 1934-ben született ötgyermekes családba. Édesapja gimnáziumi tanár volt. 1956-ban ötödéves orvostan-hallgatóként a pécsi egyetemi ifjúság egyik vezéralakjává emelte a történelem. Ősz fejjel, szívében megbocsátással és szelíd derűvel pillant vissza ifjúságának egész életét meghatározó élményére: az 56-os forradalomra. Szigorló orvosként kapcsolódott be az egyetemi mozgalmakba. Október 22-én diákgyűlésre jöttek össze vele együtt az orvos- és jogászjelöltek, a pedagógiai főiskola hallgatói, hogy 21 pontban összefoglalják a követeléseiket. Ez már a forradalom kezdete volt, melynek résztvevői heteken át kitartottak a szent ügy, a szabadság, a függetlenség, az igazi demokrácia mellett. Ott voltak, ... és megbűnhődtek.
Debreczeni Lászlót 1957. március 13-án az urológia gyakorlatról szólították ki. Egy fekete autóval vitték el, mégis valamiféle megnyugvást érzett, vége lett a rettegésnek, a bizonytalanságnak. (De nem tudta, mi vár még rá ezután!) Három és fél évet kapott, mellékbüntetésként kizárták az ország összes egyeteméről.
Személyes történelméről szóló vallomását írta meg a könyvben. A szerzővel november 5-én 17 órakor a könyvtár olvasótermében Vincze Gábor, az Emlékpont történésze beszélget.
