Mi van akkor, amikor a teremtő vágy, "teremtő gondolkodás" sehogy se akar működni? A "kisbaba-logika" szerint ez azért van, mert nem sírtunk elég jól. Vagyis mi vagyunk a rosszak, hibásak, tehetetlenek – miközben mindenki más sikeres!
"A céljaink elérésének legbiztosabb módja, ha teszünk értük." Magától értetődő mondat, ám - főleg ezoterikus körökben - ez szokott megtörténni utoljára. Inkább elképzelik, vizualizálják, mantrázzák, "megvágyják", rámeditálnak, bevonzzák... a siker aztán vagy bekövetkezik, vagy nem. Kicsit hasonlít ez a kisbaba világához: vágyik valamilyen szükséglete kielégítésére, például éhes, emiatt sírni kezd. A gondoskodó anya pedig vagy odajön és megeteti - ez esetben az Univerzum tápláló és biztonságos hely - vagy nem, ekkor pedig az Univerzum továbbra is táplál, csak nem minket.
Figyelmeztetés: az alábbi szöveg a nyugalom megzavarására alkalmas gondolatokat tartalmaz!
Alapvető és mély hiedelmek égnek be gyerekkorunkban tudatunk „merevlemezére”, mégpedig ezek a fájlok rejtettek és nagyon nehezen írhatók felül. Aprócska korunkban tanuljuk meg, hogy milyen a világ és hol a helyünk benne… Sok ezoterikus ember, amikor a tudat sikervonzó, teremtő, varázslatos hatásáról olvas, megpróbálja felnőtt fejjel felülírni ezeket az alapvető, mély meggyőződéseket. Ha az alapok rendben vannak, vagyis legalábbis tűrhető volt a kisgyermekkor, volt benne szeretet, elfogadás és tág értelemben vett kulturáltság, akkor a vágyak könnyedén „bevonzódnak”, a teremtő erő működik. Az ilyen jó – anyagi, szellemi, erkölcsi, kulturális – háttérrel rendelkező embereknek van belső engedélye a sikerre, eleve sikerorientált családban nőttek fel…
Mi van akkor, amikor a „teremtő vágy, teremtő gondolkodás” sehogy se akar működni? A „kisbaba-logika” szerint ez azért van, mert nem sírtunk elég jól. Vagyis mi vagyunk a rosszak, hibásak, tehetetlenek – miközben mindenki más sikeres! Valójában nem velünk van a baj, és nem a „technikával”. Érdemes ezt is felnőtt gondolkodásmóddal megvizsgálni. Gyanús az is, amikor valaki csak magának „vágyik”, ahogy a kisbaba sem azért sír, hogy a többi kisbaba enni kapjon. Gyanús, amikor nem teszünk semmi gyakorlatiasat a célunkért (hiszen a bébi sem tesz, nem is tud).
Gyanús az a gondolatmenet is, hogy ha egyszer nem sikerült teljesíteni a vágyunkat, akkor az egész világ rossz, hideg, gonosz és ellenséges hely, ahol csak akkor juthatunk hozzá valamihez, ha a másiktól elvesszük (ez a „kislapát, cumi és homokozó”, illetve a „kistesóm született” életállapota). Rosszabb esetben mi vagyunk azok, akiktől „folyton elveszi az élet, amit végre megszereztünk” (a rohadék kistesó!). Sokan még szavakkal is kifejezik: „itt ülünk a sz*rban nyakig” – nos, lehet, hogy ez egy szó szerint vett emlék?
A kislapátot elvette a nagyfiú. Az iskolában a kedvenc elefántos radírunkat elvette a tanár. Huszonöt évvel később a házat elvette a bank. Megnőttünk, no, az életeseményeink is megnőttek – de a működtető séma, az változatlan!
A SÉMÁN lehet változtatni! Ha a működtető séma változik, változnak az eredményként bekövetkező események, a „vonzás” is!
A kisgyermekkor jelentősége óriási. Ekkor tanuljuk meg, mégpedig a szűk környezetünk által, hogy képesek vagyunk-e vagy sem hatni a világra. Próbálkozásainkat siker (biztatás, elismerés), kudarcainkat megbocsátás, vigasz (puszi a bibire) koronázza-e. Nem tudni, melyik a rosszabb: ha próbálkozásainkat büntetés, vagy közöny fogadja-e (ez traumatizált, és/vagy alkoholista családokban gyakori). De nem kell okvetlen óriási lelki sérülésekre gondolni: a kisbaba pici, neki a pici élmény is óriási jelentőségű (nem csak a rossz, a jó is, és bizonyára ilyeneket is kaptunk, ha most itt vagyunk).
Nehéz kisgyermekkor emlékeivel és mélységes hitrendszereivel terhelve bizony nehezebben megy a teremtő gondolkodás, hiszen minden „pozitív” gondolat mögött egy regimentnyi gátlás rejlik alattomos módon. Mégis, pont ilyen helyzetben igaz az, hogy nem szabad feladni, és minden apró lépés óriásinak számít a siker felé vezető úton. Tulajdonképpen saját jóindulatú és türelmes apánkká és anyánkká kell válnunk, hogy spirituálisan is felnőjünk, és immár felnőtt fejjel átírhassuk életünk – bébikorban „írott”, tehát félreértésekkel teli - forgatókönyvét. Már csak azért is, hogy értelmes „forgatókönyvet” tudjunk továbbadni a következő generációnak.
Fontos lépés tehát – az Agykontroll módszerében gondolat-nagytakarításnak nevezett – önvizsgálat. Amikor nem teljesülnek a vágyaink, akkor lehet, hogy a vággyal van a baj (például, nem is a miénk, hanem mások erőltették ránk, vagy nem tenne jót nekünk, ha teljesülne). Az is lehet, hogy a vágyhoz tapadó érzelmekkel van gond (félelemmel tölt el, ha teljesül, például mi lesz, ha a csak a pénzemért fognak szeretni?).
Elképzelhető, hogy olyasmire vágyunk, aminek a teljesülése nem is rajtunk múlik (például lottóötös, vagy hogy szeressen belém a Dezső), esetleg valami alapvető készség, tudás hiányzik (pl. sikeres vállalkozó szeretnék lenni, de fogalmam sincs, mihez kezdjek a pénzzel, nem ismerem a pénzzel való helyes bánásmódot). Néha a hiedelmek egészen irracionálisak (úgyis itt lesz a világvége 2013-ban, vagy ha sikeres és gazdag leszek, szívrohamot fogok kapni, mint Géza bácsi, vagy ha boldog párkapcsolatom lesz, hirtelen megözvegyülök és életem végéig gyászruhában járhatok, mint Máli nénikém). Ennél még rémesebb az, hogy „ha meggyógyulok, senki se fog gondoskodni rólam, teljesen egyedül fogok maradni”.
Ezeknek az alattomos „háttérfájloknak”, sőt még pontosabban: hiedelem-vírusoknak már a felismerése, azonosítása is gyógyító erejű. Azt is fontos tudni, hogy EGY élmény nem feltétlenül igaz a világra, EGY ember hajdani viselkedése nem igaz feltétlenül az összes emberre. Ami régen volt, az nem MOST van. És, még egyszer: ismerd fel a sémát (mik szoktak velem történni?), más szóval életed forgatókönyvének visszatérő fejezeteit, mintáit. Mert ott, a tervrajz, a forgatókönyv szintjén lehet beavatkozni, ha nem tetszik a történet… És sok-sok szeretettel, odafigyeléssel, türelemmel, újra és újra próbálkozással igenis át lehet írni ezt a forgatókönyvet. És akkor, törvényszerűen, beindul az események szintjén is az újjászületés, az új életesemények, varázslatos egybeesések, segítő történések sora.
