Az önfeláldozás, a másokról való gondoskodás, az evangéliumi emberszeretet, a társadalom erkölcsi és szociális sebei, a szétszaggatott magyarság problémái iránti érzékenység jellemzi a finom vonásokkal rajzolt asszonyhőseit.
„Szüleim példaadó élete felvértezett a megpróbáltatások ellen. Még ma is véd, ma is oltalmaz. Emlékeken át erősítgeti a boldogság tőlük kapott titkát. Ha a boldogságot szavakba akarom foglalni, ma sem tudok jobbat kívánni magamnak és családomnak, mint édesapánk hitét, édesanyánk örömös munkáját, kettőjük bánatenyhítő lelkének jóságát.” – nyilatkozta Szentmihályiné Szabó Mária írónő 1963-ban.
A családi szállal Hódmezővásárhelyhez is kötődő írónő életét és munkásságát segíti megismerni a hódmezővásárhelyi Wass Albert Irodalompártoló Egyesület és a Németh László Városi Könyvtár Idéző c. sorozatának következő előadásával. Május 8-án, 17 órától, Nagy Gyöngyi, a Wass Albert Irodalompártoló Egyesület tagja mutatja be, a főképp asszonyhősöket a cselekmény középpontjába állító társadalmi és részletgazdag korhűséggel megírt történelmi és életrajzi regények alkotóját. Közreműködnek a Kör tagjai.
Szentmihályiné Szabó Mária (Ottomány, 1888. október 31. – Leányfalu, 1982. június 24.) erdélyi magyar újságírónő, írónő. Középiskoláit Hódmezővásárhelyen és Debrecenben végezte. Széleskörű műveltségét, történelmi tájékozottságát, nyelvismeretét autodidakta módon szerezte. Első írását, Muszkamenyecskék c. novelláját álnéven jelentette meg az Új Idők (1918/27). A nagyváradi Szigligeti Társaság 1925-ben, az Erdélyi Irodalmi Társaság 1926-ban tagjává választotta, s jelen volt a Helikon íróinak első marosvécsi találkozóján is. Önéletrajzi ihletésű és történelmi regényeket, novellákat írt (Lorántffy Zsuzsanna, Örök társak, Zrínyi Ilona, Emberé a munka, Istené az áldás, Éva, Irén évei). Édesapja révén szorosan kötődik az Alföldhöz, s szűkebben Hódmezővásárhelyhez. Regénytrilógiája (Magvetők, Érik a vetés, Aratás) a korabeli Hódmezővásárhelyt mutatja be. Nagyapja, Szabó Mihály, Hódmezővásárhely első polgármestere volt 1849-ben. Élete nagy részét Kékeden töltötte. Itt születtek nagylélegzetű történelmi regényei. Utolsó éveiben Leányfalun, a Református Szeretetotthonban élt. 1982-ben halt meg.
