Július 10-én és 11-én Szabó Magda Abigél című regényének musical változatát játszották a Szegedi Szabadtérin. A darabot 2008 óta közel kétszáz alkalommal játszotta a Budapesti Operettszínház, szabadtéri színpadon azonban most volt az ősbemutató.
A két nap alatt valószínű, sőt szinte biztos, hogy sok vásárhelyi is megnézte az előadást, amelynek vásárhelyi vonatkozása is volt.
Mint ismeretes, és erről többször is írtunk a Vásárhelyi Hírekben, a hódmezővásárhelyi Liszt Ferenc Ének Zenei Általános Iskolában hagyomány, hogy minden évben zenés színdarabokat és musicaleket visznek színpadra. 2012-ben az iskola történetében is közvetlenül szerepet játszott szerző, Szabó Magda Abigél című művének musical változatát tűzték műsorra. Bátran kijelenthető, az eddigi egyik legnagyszerűbb vállalkozásuk volt, amely nemcsak az iskola diákjait és szüleit, de a város színházkedvelő közönségét is érintette és „megérintette”.
A szereplők - akik közül többen is a művészpálya mellett döntöttek - ma is legkedvesebb emlékeik között tartják számon a hónapokig tartó felkészülést, próbákat és a négy teltházas - szűnni nem akaró vastapssal jutalmazott - előadást.
Forrainé Kószó Györgyi, az iskola igazgatójában is mély nyomot hagyott, és az emlékek felidézésére ösztönözte, amikor ő is megnézte a Szabadtérin az Abigélt.
"Mindannyiunk életében vannak olyan emberek, akik egyszerűen nem azért léptek be az életünkbe, hogy végig velünk maradjanak. Sokkal inkább azért, hogy átsuhanva életünk napjain, megmutassanak nekünk valami fontosat, ami megváltoztat bennünk dolgokat, örökre"- véli Forrainé Kószó Györgyi.
„Ahogy az előadást néztem, hallgattam, olyan emlékek idéződtek fel bennem, amire nem is számítottam. Amikor a szövegkönyvet először a kezembe vehettem, amikor először találkoztam Koczka Ferenc karmesterrel…, a meghallgatások…, a felkészítő "tábor"…, mind-mind felidézte bennem a sok-sok vidám, olykor fárasztó, drámai pillanatot, a barátságokat, a vitákat, a rengeteg egyeztetést... No és persze az előadások gyönyörűségét”
„A szegedi este valami különöset hozott vissza az életembe... A színpadon nem csak az előadást láttam, hanem minden egyes jelenetében a ’Mi Kis Lisztes Csapatunkat’! Fantasztikus párhuzamos világ bontakozott ki előttem. Ezt az élményt, ezt az emléket nekik köszönhetem, és azt hogy a több ezres nézőtér közepén egy kicsit másnak, különlegesnek érezhettem magam. Ezekre a pillanatokra szükségünk van, szükségünk van az emlékekre, a közös emlékekre. Őrizzétek meg magatoknak mindenből a legszebbet, mint ahogy nekem ez az emlék örökre szól.” - vallja Forrainé Kószó Györgyi igazgatónő
Kapcsolódó cikkünk:
