Június 3-án a Pesti Központi Kerületi Bíróság hivatalosan is felbontotta Pikali Gerda (35) és Csongrádi Géza házasságát.
Mint arról az újságok írtak a januári békéltető tárgyalás eredménytelenül zajlott a színésznő és férje közt. Mivel már régóta nem is élnek együtt, a keddi tárgyalás már csak formalitás volt. Az elvált párnak két közös fiú gyermeke van, Barnabás és Marcell akikről korábban úgy nyilatkoztak közösen szeretnének gondoskodni. Pikali Gerda Rékasi Károllyal él együtt, aki már tavaly elvált Détár Enikőtől.
Pikali Gerda tavaly októberben a Blikknek beszélt a válás okairól: "Először is leszögezem: nem vagyok nőstény ördög! Nem ugrottam rá Károlyra, nem hálóztam be, és nem arról van szó, hogy elszerettem a családjától! Tavaly a Feketeszárú cseresznye című darabban lettem a színpadi partnere. Sokáig valóban csak kollégák voltunk, akik a próba szüneteiben beszélgetnek. Kiderült azonban, hogy egyikünk házassága sem idilli már régen, két megtört embert segített a sors ahhoz, hogy társakká váljanak. A házasságom már három éve véget ért, 10 hónapja különélünk. Mégis fékezett sokáig, hogy családos ember, ám az érzelmek mindkettőnknél elsöpörték a kételyeket. Károly az a férfi, akire mindig is vártam, az ajándék azért a sok rosszért, ami életemben ért. Mellette igazi, nagybetűs nő lehetek, s aki mellett biztonságban érzem magam" - vallotta a színésznő a Blikknek. Gerda arról is beszélt, hogy Gézával a házassága leginkább alkoholgondok miatt romlott meg, a férfi ittasan gyakran kezelt emelt rá, ráadásul az együtt töltött időszakban csupán hébe-hóba dolgozott.
A színésznőt a Vásárhelyi Hírek nem mint a napi bulvártémák célpontját, hanem mint egy vásárhelyi színésznőt és édesanyát kérdezte:
A 90-es évek végén alig volt olyan hódmezővásárhelyi rendezvény, amelyen ne kérték volna fel szavalni, nem volt olyan ünnepség, amelyen ne szerepelt volna. Pikali Gerda gyönyörű mély hangját aztán a vásárhelyiek néhány évvel később már a filmekben, színpadi darabokban hallották ismét. A 2000-es évek közepére érett, befutott színésznő lett. Mára filmszerepeinek, színházi alakításainak, musical-szerepeinek, filmek szinkronjainak felsorolása oldalakat töltene meg. Szóval ő lett a szakma egyik legfoglalkoztatottabb színésznője. 2004-ben a magánélete is a „topon” volt. Összejött a Big Brother 2 –ből megismert Csongrádi Gézával. A párnak két gyermeke született. Marcell és Barnabás, most 8, illetve 9 évesek.
Vásárhelyi Hírek: Bethlenes diákként ki inspirált annak idején, hogy végül a színészi pályát választottad?
Pikali Gerda: Jó pár nevet tudnék említeni, elsősorban Földesi Ferencet, aki akkor volt az igazgatónk, Árva Lászlót, aki a magyar tanárom volt, és Simon Ferencet. Ők hárman voltak azok, akik meghatározó hatással voltak rám. Aztán a drámaszakkörben is részt vettem, ami szintén nagy élmény volt. Mindig pártolták és folyamatosan mondogatták, hogy nekem ez a pálya való. Segítettek és foglalkoztak velem, ráéreztek arra, hogyan orientáljanak. Szóval ők hárman befolyásolták a legjobban a karrierem alakulását. Eszembe is jutnak nem is ritkán, hogy végül is a szakmai oldalon ők indítottak el. A tetejében nagyon jó pedagógusok is.
VH: És ez a pálya valóban neked való?
PG: Abszolút, abszolút! Nagyon szeretem minden egyes típusát. Mert ez a szakma egy feneketlen kút, mert mindig vannak benne olyan dolgok, amire azt gondolja az ember, hogy tudja, aztán mégse…
VH: Mi volt a lelked mélyén legbelül megélt sikered, amire azt mondhattad magadnak: igen Pikali ez megvolt!
PG: Húúúú! Hát ez egy nagyon nehéz kérdés. Én mindegyik bemutatóm után azt érzem: hát most túlvagyok rajta, igen ezt most megtudtam csinálni, úgy ahogy én szerettem volna.
Én mindegyik esetében megélem ezt. Eddig minden amit szerettem volna, az így össze is jött.
VH: Voltak színészi csalódásaid is?
PG: Nem! Ilyeneket én nem hagyok magam után. Ez egy folyamatos alkotó munka, úgy hiszem. Nem érzem, hogy lettek volna kudarcaim, de nem is engedhetem meg magamnak!
Olyan csalódás már ért, hogy több előadást reméltem valamelyik darabból, de minden szerepemben a magam egészét adom, különben nem tartanám magamat színésznőnek. Én közvetítő vagyok a nézők felé és nekem mindig felkészültnek kell lennem. Tudom mindig, hogy mit szeretnék abban az előadásban, mit teszek aznap hozzá…mert mindig valamivel szeretném…sűríteni a szerepemet.
VH: Ettől szép a pálya!
PG: Így van! És nem attól, hogy felteszem a polcra, na ez akkor most megvolt! Én mindig maximalista voltam.
VH: Az Elle című magazinban nyilatkoztad: "Van egy apró pötty az arcomon, amit a fotókról rendszeresen leretusálnak. Ez az én szexepilem.” 7 év után sem változott a véleményed?
PG: Azóta is többször előfordult már, hogy szólt a fotós, hogy akkor ő majd kiretusálja. Nekem teljesen mindegy. Tényleg úgy vagyok vele, ez teszi jellegzetessé az arcomat. Mások rajzolják maguknak, nekem ezt megadta a természet.
VH: Vegetáriánus lettél, Mi vitt rá?
PG: Egyszer egy étteremben csirkét rendeltünk, amikor szóltak hogy ne edd meg, mert egy csótány van belesütve a panírjába. Na, azóta valahogy nem akaródzik húst ennem.
VH: És a gyerekek? Marcell és Barnabás?
PG: Ők?! Húst hússal, pláne ha Vásárhelyen vannak a szüleimnél.
VH: A szüleid partnerek a „vegában”?
PG: Hát nem igazán. Masszívan próbálkoznak! Évekig, amikor otthon voltam, elém tették a töltött káposztát: „nem kérsz kislányom?” Nehezen barátkoztak meg a gondolattal, pedig annak már jó pár éve.
VH: A városban sokan úgy emlékeznek rád, mint az örök mosolygós, vidám Gerdára, aki hatalmasakat tudott kacagni! Sírni tudsz?
PG: Hát nem igazán! Nem vagyok egy sírós alkat! A színészi szerepek sokszor lehetőséget adnak levezetni a bennem lévő feszültséget. Van egy játszóterem, ahol legálisan sírhatok!
VH: Legálisan sírhatsz?! Ez most vicc?
PG: Ha például a szerepem szerint sírni kell, akkor sírok, miközben lehet hogy egészen más jut az eszembe.
VH: Mennyire kötődsz Vásárhelyhez?
PG: Nekem szülővárosom, én büszke vagyok rá. Mindig elmondom, hogy Hódmezővásárhelyről származom, szóval vállalom, hogy vidéki lány vagyok. Én úgy érzem képviselnem kell a városomat. Ezt én büszkén vállalom is. A szívem Vásárhelyé.
VH: Egyszer azt mondtad: "Nem akartam feltétlenül színésznő lenni. Sőt, sokáig fel sem merült bennem. Persze, majd a Bessenyei Ferenc és az Antal Imre után, akik szintén hódmezővásárhelyiek, én színésznő leszek... Ugyan már. Majd pont én... Egyvalamit azonban tudtam. Mégpedig azt, hogy nagyobb térre van szükségem."
PG: Ma sincs másképpen.
