Nemcsak a mai fiatalok, de az idősek is sok újdonságot, új részletet ismerhetnek meg a hódmezővásárhelyi forradalmi eseményekről, illetve a megtorlásokról.
Az ’56-os vásárhelyi forradalmi eseményekről érdekes és izgalmas részleteket osztott meg Aranyossy Ildikó, a Németh László Gimnázium és a Liszt Ferenc Általános iskola diákjainak az Emlékpont rendhagyó történelemóráján.
Miután 1956. október 16-án Szegeden megalakult a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége (MEFESZ), október 19-én diákparlamentre gyűltek össze a Bethlen Gábor Gimnáziumban a vásárhelyi iskolákból érkezett tanulók is. Közöttük volt az akkor tizenhét éves diáklány, Aranyossy Ildikó is, aki hatvan évvel ezelőtti élményeiről szerda délelőtt mesélt az Emlékpont rendhagyó történelemóráján.
A Gyáni Imre igazgató részvételével megtartott gyűlésen a tanulók nemcsak az orosz nyelv kötelező oktatásának megszüntetését, hanem a szovjet csapatok hazán területéről való kivonását is követelték, sőt arról is indítvány született, hogy a hazai uránkincset annak valós értékén értékesítse Magyarország a szovjeteknek.
Az október 23-i fővárosi eseményekről Aranyossy Ildikó a Kossuth Rádióból értesült, azóta az Egmont-nyitány számára a forradalom örömét idézi vissza. Október 26-án a Bethlen diákjai koszorúzták meg Kossuth Lajos szobrát, ahol a Nemzeti dalt Ildikó szavalta el, s mint elmondta, ott a szabadság szele mindenkit megérintett, hiszen komoly nyomás alól szabadult fel mindenki lelke.
Aranyossy Ildikó jelen volt – teljes családjával – az Iván-szobor ledöntésénél, amikor egy tűzoltóautóhoz kötött kötéllel döntötték le talapzatáról a szovjet hatalmat jelképező alkotást, ám ekkor még nem tudták, hogy a város egy részén végighúzott szoborért majd a pártbizottság emberei teherautót küldenek, hogy biztonságba helyezzék – azzal tervvel, hogy amint lehetőségük lesz rá, visszaállítsák talapzatára.
Aranyossy Ágostont – a vásárhelyi gyógypedagógiai oktatás megteremtőjét, Ildikó édesapját – beválasztották a városi forradalmi bizottságba, azonban annak tagjai november 4-én hiába érkeztek meg a kialakult helyzet rendezésére a laktanyához, már nem engedték be őket, ekkor tudható volt: a forradalom elbukott.
Az iskolában novemberben nem volt tanítás és a karácsony is szomorúan telt, sőt a diákbál is elmaradt az érvényben lévő gyülekezési tilalom miatt.
Tavasszal, a francia nyelv írásbeli érettségi megkezdése Aranyossy Ildikót tizenöt diáktársával együtt behívatták a gimnázium irodájába, ahol egyenként közölték velük: nem jelentkezhetnek továbbtanulásra az ország egyetlen felsőoktatási intézményébe sem. Az addig kitűnő tanuló és orvosnak készülő diáklány francia érettségijének papírján könnycseppek mosták el a tintát, de Ildikó és családja nem adta fel, jelentkezett és bár számos fellebbezést beadtak, a válasz egyértelmű volt: csak azoknak a gyerekeit veszik fel, akiknek szülei hűek maradtak a népi demokráciához.
Három évig próbálkozott Ildikó a továbbtanulással – eredménytelenül. S amikor a szegedi Patológiai Intézetben asszisztensként helyezkedett el, s ott találkozott a vele egykorú orvostanhallgatókkal, zokogás rázta vállát.
A rendhagyó történelemórán elhangzottakhoz közvetlenül kapcsolódik egy 2012-es esemény, amelyről a Vásárhelyi Hírek tudósított. Továbbá látható egy (nagyítható) tabló, amelyet az ’56-os események inspiráltak:
A Kettétört életek tablója (Kattintson!)
