„Itt a foglyok már nem számítottak…” Krasznay Béla egykori recski rab lesz az Emlékpont vendége február 25-én, pénteken 17 órától. Az esten beszédet mond dr. Lázár János Hódmezővásárhely polgármestere, ország-
gyűlési képviselő, a Fidesz frakcióvezetője.
A kommunizmus áldozataira emlékeznek február 25-én, pénteken 17 órától az Emlékpontban; a megemlékezésen Krasznay Béla, a Recski Szövetség elnöke, a magyar Gulágnak nevezett internáló tábor egyik utolsó túlélője beszél a vörös terror szörnyűségeiről. Az esten beszédet mond dr. Lázár János Hódmezővásárhely polgármestere, országgyűlési képviselő, a Fidesz frakcióvezetője. Az emléknapon ingyenesen látogatható a kommunista diktatúra évtizedeit bemutató hódmezővásárhelyi közgyűjtemény.
A 88 éves Krasznay Béla, a recski tábor ma élő 16 utolsó egykori rabjának egyike, a foglyok és üldözöttek érdekképviseletét ellátó szervezet vezetője. Az 1944-ben a Ludovikán végzett tüzér hadnagy (jelenleg nyugalmazott ezredes) tíz hónapot volt a második világháború alatt hadműveleti területeken, majd másfél évig hadifogságban sínylődött. Hazaérkezést követően a Katpol, a titkos katonai államvédelmi szerv letartóztatta, majd 1948-ban a hírhedt ÁVH kezei közé került. A fiatal műszaki egyetemista – tanulmányait csak a nyolcvanas évek elején fejezhette be estin, hatvanéves fejjel – csatlakozott egy antikommunista ellenállási csoport katonai szárnyához, amelynek következtében végigjárta a hazai földi poklokat: Dél-Buda, Kistarcsa internáló táborait, az Andrássy út 60. pincéjét, a kínzó és vallatószobákat. 1950 nyarán sokadmagával Recskre, a felig kész táborba szállították. Társaival részt vett az erdőirtásban, a barakkok építésében és a kőbánya feltárásban.
A recski tábor bezárást követően Kraszanay Béla kihelyezett „vérbíróság” elé került Kistarcsán, amely hét év börtönre ítélte, így 1955 szeptemberében szabadult. Az 1956-os forradalom és szabadságharc alatt végig részt vett a harcokban, egy harccsoport katonai tanácsadójaként. A kádári megtorlást „szerencsésen” megúszta, „csupán” másfél év börtönre ítélték 1957-ben, röplapozásért. Az egykori recski internált sorsa a korszakra jellemző módon alakult. Szabadulása után – egészen a rendszerváltásig – megfigyelték, követték minden lépését. Több mint másfél évtizeden keresztül kizárólag segédmunkásként dolgozhatott. 1984-ben egy tervező vállalattól ment nyugdíjba. A kommunizmus bukását követően számos szervezetben töltött be tisztségeket, jelenleg ő a Recski Szövetség elnöke, illetve a Történelmi Vitézi Rend tiszteletbeli főkapitány helyettese.
2010. október 23-án a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje (katonai tagozata) kitüntetést adományozta: a politikai üldözöttek érdekképviselete érdekében végzett munkássága, példaértékű életútja elismeréseként. (Képünkön a kitüntetés átadása)
